A képet a Facebookon fedeztem fel, nagyon megtetszett

 Társadalmunk tagjai emésztő vágyat éreznek a haszonszerzésre, és miután birtokba kerülnek megrészegíti a küzdelem a következő eléréséért. A lakosság alapvetően nem érzékeny szociálisan, ezért a hatalmat gyakorlók döntéseit egyénenként, a jólétük és anyagi hasznuk szemszögéből ítélik meg. A szétvert tanügy 30 éve alatt felcseperedett egy nevelhetetlen, képzetlen generáció melynek többsége nem érzékeny a társadalmi elkötelezettségre, etikára, felelősség vállalásra. Remélhetőleg nem egy következő válság fogja észhez téríteni közösségünket, hogy nem várhatjuk a sült galambot.

 

Ne feledjük, a korona vírust meglovagolva generált őrület után is van élet és ez lesz a nehezebb, átvészelni a karantént és a hisztériát. Az idén nagyon kevés csapadék volt, előfordulhat hogy karantént élelem hiány követi. Sajnos az ország jelenleg is élelem importra szorul, mivel a mezőgazdaságot sikerült harminc év alatt szétverni. Hiányoznak az ágazatot támogató törvények, rendeletek, szándékok. Egyes ágazatok túltermelnek, mások megszűntek, vagy csak nyomokban fellelhetők. Az üzletek tele vannak török és nyugati élelmiszerekkel. Kevés az a mezőgazdasági termék mely nem szorulna importra. A húságazatban hasonló a helyzet, a disznóhús kétharmada behozatalból származik. Állítólag búzát exportálhatunk, mert többlet van, ha így van, az üzletek miért vannak tele import lisztel, de sorolhatnánk más alapélelmiszert is a helyzet hasonló, még a zöldséget és gyümölcs esetében is. Sajnos nem csak a nyugati üzletláncok vannak tele gyenge minőségű termékkel, hanem a kiskereskedők polcai is. (Elgondolkodtató nem?)

Előre lehet borítékolni, hogy a vásárlóerő csökken. A gazdasági helyzet romlása magával hozza majd a fekete kereskedelmet, a termékek árainak a csillagos égbe emelését, de ne feledkezzünk meg a korrupcióról se, hisz Románia még mindig fél fanarióta állam ahol a liberális eszme a kommunista maradványokkal keveredik.

A média minden szinten kiabálja, már már ordítja, amint az őrületnek vége lesz más következik az élet minden szinten megváltozik. Van benne igazság, de akik az elmúlt harminc évben a történelmünk kerekét mozgatták, a válság után is úgy fogják görgetni hogy továbbra is nekik hajtson hasznot. Ne gondoljuk, hogy a hétköznapi emberek helyzete egyáltalán eszükbe jut, mikor elképzelik a jövőt, bocsánat eszükbe jutunk mikor az általuk elképzelt világot ki kell vitelezni, azért a javadalmazásért melyet majd csepegtetnek .

Kapcsolodó cikk

Most ha már így lelassították az életet, elgondolkodhatunk saját jövőnkről, miként tudunk megmaradni a székelyföldi régiónkban. A közeledő gazdasági romlást és a minden oldalról jövő politikai nyomást mi módon lehet átvészelni.

A zárt,de szükségesen nyitott székelyföldi régiónknak mindig megvolt az életösztöne. Amint megértjük őseink életében működő kaláka rendszert, élhető környezetet teremthetünk magunknak és utódainknak. Ma is eredményes lehet ha a szunnyadó rendtartó székely falut és várost felélesszük, amely jól működött a 19. században és előtte is, de a trianoni diktátum után következő borzalmakban is segítette az átvészelésben. A kalákát nem csupán a fizikai munkában való segítségre értelmezték, hanem az élet minden területére kiterjesztve, tették őseink.

Gondolom az eddig leírtakra a kedves olvasó legyint és megállapítja fölösleges, hisz a csapból is ez folyik a vízzel, de úgy éreztem el kell mondjam én is. Abból az elgondolásból, hogy ha sokan mondjuk el akkor többen gondolkodnak esetleg rajta. A következő részt esetleg meg is mosolyogják, hogyan jön egy firkász, hogy tanácsokat osztogasson arról, hogy egy közösség miként gondolkodjon, viselkedjen és éljen. Ugyanaz vezérelt a leírtak közlésére mindaz mellett, hogy némelyik közhelynek tűnik, hogy ha többen olvassák esetleg akadnak, akik elgondolkodnak az olvasottakon.

A gondolatot bennem a néhány éve az anyaországban megjelent „Terület fejlesztési füzetek” indították el. Alább a kedves olvasó részletekkel is találkozik a füzetekből (a dőlt betűs részek).

 Gondoljuk át az életünket, szervezzük újra

 … kezdve a minden napjainkkal, vásárlási szokásainkkal, szociális érzékenységünkkel, viszonyunkkal a környezetünkhöz és embertársainkhoz. Mindenek előtt a mindennapi tevékenységeinket és szokásainkat kell átértékelni. Igazán közhelynek számít ma már: fogyasszunk helyi terméket, de mégis komolyan vesszük, ez lehet az első lépés a közösségünk újragondolásához és felépítéséhez. Ezzel esetleg azt is megelőzhetjük, amivel riogatnak, hogy nagymértékű élelem hiány alakulhat ki.

 Vásárlási szokásaink megváltoztatása.

 - Ha körül nézünk az otthonunkban, most így mikor lelassult az élet felfedezzük azt a sok hasznavehetetlen kisebb nagyobb tárgyat, amely körül vesz minket, vagy ép a fészerben, padláson porosodik. Felemésztenek minket a tárgyak, melyeket gyűjtünk. Ha bemegyünk egy nagy áruházba általában még apró dolgokat megvásárolunk, mert vonz ha akcióban kínálják, ha olcsónak tűnik, ezek nagy része egy idő után fölöslegessé válik és kidobjuk, vagy a lomtárban még egy ideig tároljuk. Ennek a reklám trükknek kell legelőször is ellenállni. Persze amikor e sorokat olvassa az ember megmosolyogja a kijelentést, ezt esetleg azután tegye miután a lakásban körülnézett és még a hűtőbe is bekukkantott figyelmesen.

- Mérlegelni lehet, hogy vajon melyik éri meg inkább a termelőtől vásárolni élelmiszert, vagy a nagy áruházakból melyek minősége pocsék, és nem olcsóbb mint a helyi termék. Kérem próbálják ki ha behunyják a szemüket és néhány másodperc után beleharapnak a paradicsomba annak vajon paradicsom íze lesz?

- Hétvégén ha bevásárolunk ne a nagyáruházba menjünk és tömjük meg az autó csomagtartóját, ezzel az üzemanyaggal - esetleg kevéssel megtoldva - nem sokkal több energiába és időbe telik, ha elmegyünk a helyi termelőkhöz és tőlük vásárolunk. Nem megy ez egyik napról a másikra de ha nyitott szemmel járunk észrevehetjük, hogy a fogyasztók figyelmének középpontjába kerültek nem csupán a helyben megtermelt zöldségek, gyümölcsök, hanem ezekből és más helyi alapanyagokból készített ételek is. Ezáltal felértékelődik a regionális és a helyi termékek előállításukhoz kapcsolódó tradicionális tudás. És ezáltal a munkaerő is felértékelődik. De van még egy fontos vetülete, mivel a helyi gazdaságfejlesztés az autonómiát erősíti és kevésbé leszünk kiszolgáltatottak. Lényege: a befektetett energia, a pénz, a termékek és a nyersanyagok minél hosszabb térségen belüli áramoltatása. Ez a háztól, gazdaságból vásárlás.

Bár kétségtelenül nem a legkényelmesebb megoldás a termelőnek, hiszen fogadnia kell az esetleg alkalmatlan időpontban érkező vásárlót. Az érdeklődőnek pedig a helyszínre autózni, ettől eltekintve mégis van jelentősége. A termelő ilyenkor tudja a legkedvezőbb árat ajánlani – a forgalma megnő, mert kedvezőbb árat szabhat meg, így bevétel is nagyobb, nála nem jelentkezik szállítási költség, a vevő pedig minőségi terméket kap.

Az egyének szempontjából a „Háztól gazdaságtól vásárlás” megkönnyítésére és idő és pénz megtakarításra, is létezik megoldás.

Bevásárlótársulások. Az általában baráti, munkahelyi kapcsolatok révén létrejövő társaságok közösen szervezik meg a termelőtől a beszerzést. Ez előnyös a termelő részére, egyszerre csak egy emberrel kell foglalkozzon és nagyobb mennyiségben értékesít. A fogyasztószámára azért előnyös, mivel tudja, kitől vásárol és mit. A kisebb csoportok a különböző termékek beszerzését megoszthatják egymás közt. Így a fogyasztó időt és energiát spórol. A beszerzés és a szétosztás szervezése többletfeladatokat ró az emberekre de ez felosztva már nem megterhelő.

 

A kilencvenes években volt szlogen, „a japán csoda megismételhető” na hát itt van az egyik, ott rég működnek önkéntes alapon Fogyasztói szövetkezetek a fenti alapokon. Egy ilyen, a bevásárlásaikat összehangoló közösségnek nincs szüksége jogi személyiségre

Egy másik lényeges hozadéka az emberi kapcsolatok ápolása és bővítése, amire oly nagy szükség van az globális világunkban.

 Tóth László

 

Folytatás következik: "tanuljunk elődeinktől".

• < Előző
• Következő >