„Az amerikai hegemóniát kihasználó elit Patyomkin-világfalut épített. Ez ma az Európai Unió”**

 
Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő, a Neokohn főmunkatársa (Fotó: Israel Democracy Institute)

 

Robert C. Castellel az Izraelben élő biztonságpolitikai szakértővel.Markovics Péter készített interjút a hirado.hu számára, ebből szemlézünk néhány gondolatot.

 "Amerika nemcsak katonai, hanem erkölcsi világrendet is fenntart. Bátrabban fogalmazva úgy mondanám,hogy az amerikai külügy, titkosszolgálatok morálja ma Európa erkölcse is egyben. Meddig fenntartható az az állapot, amelyben Európának nem működnek a saját morális ösztönei?

 

Az, amit ön „amerikai erkölcsi világrendnek” nevez már régen nem amerikai sajátosság, attribútum. Ez az erkölcsi világrend olyan akár a Frankenstein által életre hívott lény, amely már régóta függetlenítette magát, és többször rátámadt a teremtőjére is.

Az, hogy ez az abszurd naivitással moralizáló magatartás dominánssá tudott válni, annak az oka viszont valóban a totális amerikai hegemóniában és az ezen keresztül kialakuló egypólusú világban található. A hidegháború kétpólusú világában nem lehettünk finnyásak, mert a kommunisták fölénk kerekedtek volna. Abban a pillanatban, hogy a Szovjetunió szétesett és az USA totális hatalommá vált, megszűnt mindenféle egzisztenciális fenyegetés. A reálpolitika helyét átvette a posztmodern erkölcsiség. Ennek a feltétele egy nemzetközi szekuláris klérus, amely a média, az akadémiai világ, a nemzetközi szervezetek, az NGO-k és a jogi oligarchák képviselőiből áll. Ez a fagylalt nagyon hamar visszanyalt Amerikának. Ez

 

az elit ráerőszakolta az öngyűlölet ideológiáját Amerikára és a Nyugatra. Obama elnök megválasztása és politikája ezt az öngyűlölő vezekelni vágyást tükrözte vissza.

Ami Európa „saját morális ösztöneit” illeti:

a posztmodern internacionálé kihasználta az amerikai hegemóniát és geopolitikai „nyári szünetet” arra, hogy egy Patyomkin-világfalut építsen a saját álmaiból. Ez ma az Európai Unió.

Nem az uniót alkotó tagországoké, hanem a nemzetközi elitek ideológiája ez a hamis posztmodern öntudat.

Európa tehát nem az áldozat ebben a moralitásjátékban, hanem tettestárs, bűntárs, az amerikai progresszív elitek avatárja.

 

Lehetséges, hogy nem pusztán a katonai célok fontosak az orosz vezetés számára, hanem a háború által okozott gazdasági célok beteljesítése? Azaz, röviden: a nyugati szankciópolitika belülről, belső vérzéseken keresztül gyengíti le az európai gazdaságot, ami újból teret nyit a kontinensen kívüli nagytőkének. Néhány hét és megjelennek a fekete öltönyösök, akik hol kínaiul, hol „amerikaiul” beszélnek, és közlik, hogy „köszönjük, innen átvesszük a boltot”.

Ez a háború teljesen logikus lépés volt Oroszország részéről.

Itt nem a gazdaságpolitikáról van szó, hanem a biztonságpolitikáról. Ez a háború teljesen beleillik abba a mintázatba, amit Oroszország geopolitikai viselkedésében láttunk az utóbbi évszázadokban. Ezeknek a geopolitikai, geostratégiai megfontolásoknak a „geoeconomics” csupán az egyik dimenziója.

Sajnálom, de ki kell mondanom, hogy

Európa, az európai gazdaság és a nagyrabecsült európai fogyasztó egyáltalán nem fontos ebben a játszmában se az oroszoknak, se az amerikaiaknak.

Európa csak egy terepasztal ahol ez a konfliktus lezajlik. Az USA szempontjából Európa harmadrangú hadszíntér a Távol-Kelet és a Perzsa-öböl után. Európa nem látja el a világot létfontosságú nyersanyagokkal (mint Oroszország), és nem számít innovációs gócpontnak sem mint (például) Izrael vagy az ázsiai tigrisek. Az orosz energiáról való lemondással a drága munkaerő után a termelés is megfizethetetlen lesz Európában. Kevés olyan áru akad majd, amit érdemes lesz a kontinensen előállítani.

A Kubrik-féle Strangelove moziból ismert „nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni” elve ma még érvényben van? Vagy egyáltalán elképzelhető egy atomháború?

 

Inkább fordítsuk meg a kérdést.

Mi az esélye annak, hogy sikerül örökre palackba zárni a szellemet?

Egy kétpólusú világban a kölcsönösen biztosított megsemmisülés volt a záloga annak, hogy nem lesz atomháború. Az ezt követő egypólusú világban az USA birtokolta a vitathatatlan erőt, a képességet arra, hogy bárkit elpusztíthat. Nem volt, aki kihívást intézzen ellene. Az a multipoláris világ, amit most élünk, ami most alakul ki a szemünk előtt – ab ovo – instabilabb, mint az előző két konstrukció, és ebből következik, hogy a része lesz egy állandó, rendszerszintű veszély, amellyel eddig még soha nem kellett számolnunk.

A nyugati világ érzékenységének eredménye a nagy vízió a történelem végéről. Ha nincs történelem, akkor nincs több háború, ha nincs dinamizmus, akkor nincs konfliktus. Mint civil kérdezem a katonától: kik látják meg a háború és a történelem végét?

Nincs vége se a történelemnek, se a háborúk történelmének. A történelem végéről ideológusok és fantaszták hablatyolnak, akik a saját világmegváltó ábrándjaik diadalának tulajdonították azt, amit az USA politikai, katonai hegemóniája teremtett meg.

Röviden:

a maastrichti szerződést az amerikai szuronyok emelték a magasba, és ezek tartják fenn."

Az interjú teljes szövege itt olvasható.

 ** A Patyomkin-falvak (németül: Potemkinsches Dorf), egy építészeti jelenség,[1] amely azokról az állítólagos használhatatlan ál-falvakról kapta a nevét, melyeket Grigorij Alekszandrovics Patyomkin miniszter állíttatott fel II. Katalin cárnő látogatása előtt (1787) a Dnyeper folyó partján, hogy megtévessze a cárnőt. Úgy tartják, Patyomkin, aki a hadjáratot vezette a Krím-félszigetre, falusi házak homlokzatait állíttatta fel, hogy lenyűgözze az uralkodót az újonnan meghódított terület gazdagságával.

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog