Gazdasági válság, vagy csak gazdasági lassulás várható? És ha lesz, azt mi fogja kiváltani? Ezek voltak az elmúlt év vége, újév eleje leggyakrabban gazdasági elemzőknek feltett kérdései.

A válság attól válság, hogy nem látható előre, nem tudni mikor és minek következtében fog előállni. A gazdaság ciklikus voltából csak annyi következik, hogy a növekedés nem tarthat örökké, előbb-utóbb megtörik. A törés mértéke, vagyis az, hogy csupán a gazdasági növekedés lassul, vagy éppenséggel negatívba is fordul, dönti el, hogy recesszióról, vagy csak lassulásról beszélhetünk. Ez a közgazdászok által „konjunktúra ciklusnak” nevezett jelenség általában 8-10 évente tapasztalható, de arra semmilyen biztosíték nincs, hogy ennél akár rövidebb, vagy hosszabb ne lehetne. Alapvetően a kereslet és kínálat közötti időbeli eltérés, valamilyen piaci egyensúlytalanság – túltermelés, technológiai átállás, piaci buborékok kipukkanása - váltja ki. Érdekessége, hogy a felszálló ág természete teremti meg a későbbi visszaesés okait és ez fordítva is igaz.

Azonban ez csupán az elmélet és a gazdaság belső természetéből adódó ciklusokra vonatkozik. Előfordulhatnak más természetű válság-kiváltó okok is. Ilyenek például a politikai, természeti vagy egyéb „vis major” típusú kockázatok. Mindezek teszik tulajképpen bizonytalanná, megjósolhatatlanná egy következő válság kitörésének kiváltó okát és pontos időpontját. Ha ki lehetne számolni a bekövetkezés pontos időpontját, és főleg ha az azt kiváltó oko(ka)t előre lehetne látni, akkor jó eséllyel azokat sikeresen el is lehetne kerülni. Ez mindeddig senkinek sem sikerült, ami arra bizonyíték, hogy végső soron a gazdaság rendszere sem függetleníthető Isten, vagy ha úgy tetszik a természet törvényeitől. A közgazdasági modellek nem adnak választ mindenre, a folyamatok alakulásában szerepe van a véletleneknek és a szerencsének is.

A megkérdezett elemzők, szakértők azt jósolták, hogy előbb vagy utóbb biztosan vége lesz a 2010 óta tartó, példátlanul hosszúra nyúló világgazdasági növekedési időszaknak és annak jeleit is sokan látni vélték. Nálunk leggyakrabban a német gazdaság problémáit, az erőteljes lassulást és annak tovagyűrűző hatásait emlegették.

Emellett a kereskedelmi konfliktusokról, elsősorban a „háborús” jelzővel is ellátott amerikai – kínai viszonyról, az EU – amerikai szembenállásról, illetve a brexit hatásairól értekeztek, mint a gazdaság fejlődését veszélyeztető tényezőkről. Azonban a németeknek is sikerült elkerülniük a recessziót, az amerikaiak is megegyeztek a kínaiakkal a feszültség oldásáról, az EU és USA közötti konfliktus még nem élesedett, a brexit hatásai egyelőre nem meghatározóak. Számunkra örvendetes tapasztalás volt az is, hogy a magyar gazdaságot automatikusan nem rántotta magával a német lassulás és a 2019-ben az Unió második legmagasabb növekedését produkáltuk az írek után.

A kínai hatóságok először december 31-én számoltak az addig ismeretlen, rendkívül patogén, súlyos légzőszervi megbetegedést okozó vírus megjelenéséről. Kevesebb, mint két hónap alatt jutottunk el odáig, hogy egyelőre világjárványról nem beszélhetünk, de a koronavírus mindegyik ember lakta kontinensen megjelent. Az elmúlt évtizedek hasonló járványaival összehasonlítva a vírus okozta közegészségügyi, gazdasági hatások már most jelentősen nagyobbak. A vírus tulajdonképpen a világgazdaság neuralgikus pontjait támadta eddig és a terjedésének gyorsasága a legaggasztóbb. A fertőzés gócpontjainak tekinthető Kína, Dél-Korea és Észak-Olaszország is a globális gazdaságba mélyen integrálódott területek, ahonnan a negatív hatások könnyen tovább gyűrűzhetnek. Gazdasági szempontból a problémát elsősorban a járvány terjedésének fékezése érdekében tett intézkedések okozzák, amelyek egyértelműen az emberek közötti fizikai kapcsolatok számosságának csökkentésére irányulnak. Ha csupán azt nézzük, hogy Kína és Dél-Korea együttesen a globális GDP-hez közel 20 százalékban járulnak hozzá, a náluk várható lassulás világszinten is éreztetni fogja hatását. Az OECD szerint 2020 egészét tekintve a kínai növekedés 6 százalék fölötti értékről 5 százalék körüli értékre fog visszaesni.

A fertőzött személyek, városok, régiók karantén alá helyezése, az üzembezárások, a tömegrendezvények tiltása, az utazási kedv és lehetőségek csökkentése egyaránt okoznak kínálati, és keresleti problémákat a gazdaságban. A mai gazdaság jelentős része globális értékláncokra épül, ahol egy-egy végtermék előállításához szükséges összetevők a világ más-más pontján kerülnek legyártásra. Ha egy részegység, vagy munkafolyamat valamilyen okból kieseik a beszállítói láncból, az láncreakciót okoz, ami nem csak a végtermék előállítását veszélyezteti, hanem minden olyan további munkafolyamatot, amely annak meglétét feltételezi. Ebben az esetben csak abban bízhatunk, hogy az értékláncokban van annyi felhalmozott tartalék, raktárkészlet, ami lehetővé teszi a kritikus időszak nagyobb veszteségek nélküli átvészelését, illetve, hogy a járvány okozta problémáknak minél előbb vége lesz.

Azt is láthatjuk, hogy a vírus nagyon komoly zavarokat okoz a globális GDP több mint 10 százalékát adó turizmus ágazatban is. A normál működést gátló tényezők mind turista kibocsájtó (Kína), mind pedig fogadó területeken (Olaszország) éreztetik hatásukat és az is érthető, hogy ilyen kockázatok, bizonytalanságok és fertőzési jellemzők mellett, annak sincs kedve utazni, aki egyébként megtehetné. Ez nagyon komoly veszélyt rejt magában a turizmust kiszolgáló egyéb szektorokban is, amilyen például a légiszállítás.

A Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség (IATA) napokban kiadott előrejelzése azt mutatja, hogy 2020-ban a légiközlekedési piac a járvány következtében 0,6 százalékkal zsugorodhat, pedig az elmúlt év végén még 4,1 százalékos globális bővüléssel számoltak.

Azt, hogy a vírus világgazdaságra gyakorolt hatása számottevő, jól bizonyítja az eltérő szektorokban tevékenykedő cégek által sorra közzétett figyelmeztetések „warning”, amelyek mind az előzetes elvárásoktól elmaradó profittal számolnak, illetve a jelentős tőzsdei esések is.

Az OECD legutóbbi előrejelzése szerint, a globális gazdaság eredetileg 2020-ra jósolt növekedése akár meg is feleződhet és 2,9 százalékról, 1,5 százalékra csökkenhet, amennyiben a koronavírus terjedését nem sikerül időben megfékezni és világjárvánnyá válik. Szerintük ez azt eredményezné, hogy az EU és Japán gazdasága recesszióba kerülne. A gazdaságpolitikai mozgástér viszonylag korlátozott, a járványnak vannak olyan negatív gazdasági következményei, például turisztikai kereslet növelése, termelési folyamat újraindítása fertőzött területeken, amelyeket még több gazdaságba pumpált pénzzel sem lehet ellensúlyozni.

Az IMF már bejelentett egy 50 milliárd dolláros mentőcsomagot, amelyből elsősorban a feltörekvő országok koronavírus okozta gazdasági nehézségeit kívánják csökkenteni, illetve a FED is 50 bázisponttal csökkentette az amerikai alapkamatot a várható gazdasági lassulás tompítása érdekében. Lehetőségeik függvényében a közeljövőben várhatóan ehhez hasonló lépéseket más központi bankok is meg fognak tenni

Arra a kérdésre, hogy lesz-e gazdasági világválság, a válasz továbbra is az, hogy biztosan lesz, de azt, hogy mikor és mi fogja közvetlenül kiváltani, továbbra sem tudunk biztosat mondani. Összehasonlítva az elmúlt év végi helyzettel, annyi biztos, hogy találgatni lehet, azonban bármikor bekövetkezhet olyan előre nem látható esemény – lásd koronavírus - amely fenekestül felforgathatja az addigi előrejelzéseket. Azt pedig, hogy a koronavírus végül is okoz-e a 2008-ashoz hasonló, vagy azt is meghaladó gazdasági világválságot az fogja eldönteni, hogy annak terjedését sikerül-e rövid időn belül megfékezni, illetve milyen gyorsan áll rendelkezésre a hatékony gyógymód. Csupa kérdőjel, találgatás és reménykedés, amelyek közül egyik sem egzakt és tudományos közgazdasági fogalom!

Szerző: Szakáli István Loránd, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezető közgazdásza

 

Forrás mandiner.hu

• < Előző
• Következő >