Szerző: Helena Markusková

A legendás orosz avantgardista, s a mértani absztrakció úttörője, annak a Fekete négyzet fehér széllel  című képnek (1913) festőjeként vonult be a művészettörténetbe, amely a művészet ábrázoló, ideológiai és gyakorlati funkcióival való radikális szakítást jelentette. A sík, a forma, a szín és az energia viszonylatait vizsgáló festői kísérletek kezdetét jelezte.

Malevics művészeti vízióját szuprematizmusnak - tiszta érzetet kifejező tendenciának nevezte. Alapelemei közé tartoznak: a négyzet, a kereszt és a kör. Kulcsfontosságú szerepet játszott a négyzet. Az 1913-18-as korszakban több értelmi változáson ment keresztül. A fekete négyzet a közgazdaság jelképe volt (a gazdaságos formáé), a vörös négyzet a forradalmat jelképezte (a pozitív teremtő energiát), a fehér négyzet a tiszta mozgást és az önismeretet fejezte ki (a végtelenséget és transzcendentális szellemiséget). A formai - művészeti aspektusok a szuprematizmusban átlényegültek, és etikai tartalmakkal telítődtek. Malevics az alkotás szabadságát, az új művészet és az új társadalom szükségességének kialakítását hangsúlyozta. Radikális társadalmi utópiája a proletárdiktatúra fellépése után zátonyra futott. Munkásságának újrafelfedezésére az ötvenes évek végén került sor.
A hatvanas évektől kezdve a kelet-európai országokban fokozatosan körvonalazódott a Malevics-mítosz. A művész személyével a társadalommal szembenálló, az alkotás szabadságát hirdető radikális avantgardista alakját kapcsolták össze. Művészetének intellektuális jellegéből következően, leggyakrabban a konceptuális beállítottságú alkotók reagáltak rá. Malevics művészetének szellemi jellege, felszabadult kreativitása és etikai purizmusa vonzotta őket.
A jelenlegi kiállítás ötletét Perneczky Géza tanulmánya sugallta, amely a kelet-európai malevicsi visszahatásokat vizsgálta, a korai avantgardizmustól a hetvenes évekig. A kiállítás ott folytatódik, ahol Perneczky tanulmánya végződik - a hetvenes évek felében. A hazai környezetből indul ki, azoknak a művészeknek a munkásságát mutatja be, akik közelebbi kapcsolatban álltak Malevics művészetével. Célja a malevicsi rezonanciók különbözőségének és individuális árnyaltságának bemutatása.

T. D. monogramista (Tóth Dezider, 1947) műveiben a malevicsi visszahatások, a poétikus metafora nyelvén szólalnak meg. Leggyakrabban a négyzethez mint univerzális jelhez, archetípushoz vagy Malevicsi attribútumhoz kapcsolódnak, ironikus idézetek és játékos értelmezések formájában. Legismertebb művei közé tartozik a Partitúra-sorozat egyik rajza: Csend Malevics részére (1976-78). E játékos átfogalmazásban a partitúralap térségében elhelyezkedő „cenzurált” szünetjelek darabjai négyzetformát alkotnak. T. D. gyakran dolgozik a vörös négyzettel is. Az említett jellel szignált fehér köpenyben adta elő a Konfekció a költő részére (1982) c. szobai rituált. Míg a szuprematisták a négyzetet, mint a „forradalom megszentelt szimbólumát” öltözetükre varrva hordták - addig T. D.-nél vitális, sebezhetőségre utaló szimbólumként jelenik meg. A 90-es évek elejétől kezdve elmélyültebbé, szellemibbé válik Maleviccsel folytatott párbeszéde. A Bizánc határainak feltérképezése (1995) c. installáció átfestett fedőlapú könyveire átvitt Fekete négyzetek, egyidejűleg jelenítik meg az avantgárd ikont és az archetípust. A bizánci és újkori fetisizmus és ikonoklazmus kettőségét materializálják, utalva a bálványimádás és rombolás körforgására, ugyanakkor rámutatva kulturális kisugárzásukra is.
A malevicsi rezonancióknak tartós helyük van Rónai Péter (1953) munkásságában is. Individuális mitológiájában a művészet „programszerű” tagadásához kapcsolódnak. Anti-Malevics (1975-95?) c. sorozatában az ábrázolás destruktív-konstruktív tagadását parodizálta. Feketére átfestett műveiben a Négyzet minimalisztikus variációit alakította ki, melyek a koncept tömörsége és a tagadás tagadásának abszurditása között egyensúlyoznak. Motívumkereső (1985) c. akciós sorozatában, a petržalkai lakótelep orosz utcanevekkel ellátott körzetében, a valóság egy részét sajátította ki, melyet Malevics utcának nevezett. Összhangban a megnevezéssel, az Instant Malevics (1987- ) c. installáció darabjai ugyancsak az új összefüggésekbe bekapcsolt, kisajátított valóság módján működnek. Malevics Bevezetés a festészet lappangó elméletébe (1923) c. írásának sokszorosított, fekete négyzetecskékkel „cenzurált” része, Rónai négyzetes fekete sírkövével együtt, gyakran szerepel különböző installációkban, individuális mitológiája műemlékeként.
Mély, bensőséges kapcsolat fűzte Michal Kernt (1938-1994) Kazimír Malevicshez. Malevics műveinek ontológiai, gnoszeológiai és etikai oldalai hatottak rá. Képkeresés I.-III. (Meditáció Kazimír Maleviccsel, 1980) c. fősorozatában, természeti jelenségeket tanulmányozott a tükröződés segítségével. Négyzet alakú tükröket használt, amelyek az égbolt és rét töredékeit tükrözték - végül a tükör sötét, hátsó oldalát felmutatva az ábrázolás tagadására emlékeztettek. Érsekújvárhoz kötődik Egy a Kazimír Maleviccsel folytatott dialógusok közül c. land art akciója. A 3. Nemzetközi alternatív művészeti fesztiválon adta elő (1990). Egy fehér szélű alapon négyzetformára alakította ki a fekete földet, melyet az akció végén szétosztott a résztvevők között.
Milan Bočkay (1946) esetében a malevicsi visszahatások epizodikus jelentőségűek. Az anyag illúzív minőségei vizsgáló Papír c. sorozat rajzáról van szó (Papír XLVII., 1982). Bočkay kedveli a paradoxonokat. Egy összehajtott papírra rajzolt Fekete négyzetet idézett. A mértani absztrakció kultikus művét illúzív ábrázolás tárgyává téve, megfordította az ábrázolás tagadásának felforgató tettét.
Peter Kalmusra (1953) Malevics mértani absztrakciójának spiritualitása, transzcendens szimbolikája és purizmusa hatott. Az orosz avantgardista műveire való reakció közül talán az Emlékezés Malevicsre (1992) c. enviroment a legfontosabb. Prešovban, a Laboratórium elnevezésű nemzetközi szimpóziumon készítette, egy tonna sóból. A ma már nem létező mű, a Malevics-mítoszra reagáló ritka térbeli realizációk közé sorolható. Egy elhagyott ház négyzetes padlózatát sóval töltötte ki a művész. Az egyszerű anyagot a nyugalom, alázat és kontempláció érzetével köti össze. A szakrálist és profánt harmonizáló nagyméretű fehér sónégyzet, egyik a szuprematizmus úttörőjének ajánlott leghatásosabb konceptnek. Az environmentet a kiállításon fénykép dokumentálja.
Rudolf Sikora (1946) malevicsi vonatkozású sorozatai a 90-es évek elejétől kezdődtek, a Sírok-Sírhalmok c. ciklushoz kapcsolódnak. Több ciklusban is feldolgozta a témát. A szuprematisták műveit a posztmodern narrációk szellemében értelmezte. A Sír Malevics részére I.-II. (1996) c. fősorozatban, saját kozmológiáját egyesítette Malevics az úttörő, újító és outsider történetével. Vallomászerű megfogalmazásaiban a lét és nemlét kérdései, az élet és művészet értelmének véget nem érő keresése foglalkoztatták - emlékeztetve a memmento mori visszavonhatatlanságára. Malevics sírjának pontos helye jelenleg ismeretlen. A művész Nemcsinovka állomás közelében eltemetett hamvai egyé váltak a természettel. A kozmikus világvíziók alkotója végül maga is az univerzum része lett.

novezamky.sk

• < Előző
• Következő >