Szeptember 6. és 9. között tartotta nyitva kapuit Árkoson az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) XVII. tábora, melyen Erdély-történetek cím alatt hangzottak el előadások a ’60-as, ’70-es évek kiemelkedő szerzőiről. A megalakulásától eltelt időszak eredményeiről, idei témaválasztásuk indokairól és az irodalom jövőjéről a tömörülés elnökével, Karácsonyi Zsolt költővel, a Helikon főszerkesztőjével beszélgettünk.
– Mi a hozadéka ezeknek a táboroknak?

Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke, Karácsonyi Zsolt megnyitja a rendezvényt

– Talán legfontosabb, hogy a mintegy 150 fős tagságunknak, valamint a Kárpát-medence különböző részeiről érkező társainknak alkalma nyílik találkozni és bizonyos, őket érintő kérdésekről, érdeklő témákról véleményt cserélni. Így például tavaly a szépirodalom jelenlegi helyzetét próbáltuk felmérni, illetve számba venni és kidolgozni a javítását szolgáló stratégiákat, lépéseket. A jövőbe nézés után pedig ebben az esztendőben megvizsgáljuk, hogy Erdély történelme és történetisége mennyire van jelen az 1960-as, ’70-es években alkotó nemzedékek műveiben. A pályakezdők vagy annak elején lévők támogatása mellett ugyanis célkitűzéseink közé tartozik a közelmúlt erdélyi irodalmának megismerése és megismertetése is. Annál is inkább, hogy a megtartandó előadásokra való felkészülés értékes, különböző folyóiratokban vagy kiadványokban majd megjelenve közkinccsé váló, hosszú távon használható tanulmányok megírását eredményezi.
– Miért tartják fontosnak ezeknek az életműveknek, valamint múltunk bennük tükröződő eseményeinek a megismertetését?
– Időről időre azért kell beszélni Erdélyről és az előző nemzedékek életművéről, mert ennek ismeretében és tudatában mi magunk is könnyebben tudunk továbblépni.
– Mi alapján választották ki a táborban elhangzó előadások alanyait?
– Ennek nem volt egy szigorúan meghatározott feltételrendszere, mert beláttuk, hogy egy ilyen alkalom nem nyújt lehetőséget az utóbbi 50-60 évben maradandó és értékes irodalmi műveket alkotó erdélyiek teljes számbavételére, hiszen ez az időszak több mint húsz világirodalmi rangú szerzőt termelt ki magából. Így csak egyéni szempontokat vettünk figyelembe a névsor összeállításánál.
– Az irodalomra is érvényes az a megállapítás, hogy a múlt ismerete nélkül nincs jövő?
– Egyértelműen, ugyanis ha nem foglalkozunk megszületésük időpontjától függetlenül az előttünk járók életművével, akkor fejlődni sem tudunk, ugyanis az irodalomnak gyógyító és továbblendítő ereje van.
– Tapasztalata szerint napjaink fiataljai hogyan viszonyulnak, illetve egyáltalán viszonyulnak-e valamilyen módon az irodalomhoz?
– Még mindig van egy olyan réteg, amely érdeklődik iránta, és figyelemmel kíséri berkei történéseit, beleértve az új művek megjelenését is. Az olvasás formái viszont megváltoztak, hiszen nemcsak hagyományos, vagyis nyomtatásban kiadott, hanem a világhálón különböző elektronikus formátumokban fellelhető művekre is van igény. Napjainkban azonban tagadhatatlanul más a szerepe, mint a múltban, de a jelentőségét megőrizte, mert többet nyújt a hétköznapoknál. Van tehát jövője is.
Ez alkalomból péntek este két könyvbemutatóra is sor került, amelyekről lapunk következő számában fogunk beszámolni.

Bedő Zoltán

 

Székely Hírmondó

• < Előző
• Következő >