erdelyikonyv.eu

 

 

Kedves látogatók!

Oldalunk következő frissítse július 24-én történik.

Szíves megértésüket kérjük.

 

 

 

 

Mindjárt az elején szögezzük le a legfontosabbat: mindaz, ami az alábbiakban következik, nem holmi elmebaj, feleslegesség, (ál)intellektuális maszturbáció, nem, szó sincs erről. Mindez nagyon is tudatos, végiggondolt, jól felépített rendszer része. És végső soron éppen erről a rendszerről kell majd szót ejtenünk. Fogjunk is hozzá!

 

A Spíler.blog.hu összeszedett tíz szakdolgozatcímet, melyek a CEU-n készültek a 2015/16-os tanévben. Lássuk hát, milyen témákban is merültek el a derék hallgatók „Magyarország legjobb egyetemén”, mibe fektettek energiát, pénzt, időt, hogy elkészítsék diplomamunkájukat, amellyel hozzátesznek valamit a tudományhoz és meglökik kissé az emberiség el-elakadó szekerét. Itt van mindjárt ez: „Megfosztás és jövőtlenség: a marxizmus és a queer­elmélet találkozási pontjainál”. Aha. Tudom, többen felkapják a fejüket, hogy mi az a queer.

Ennek megválaszolásához forduljunk a legilletékesebbekhez, a „gendertudományok” képviselőihez, akik szerint az embernek 52-féle (!) nemi identitása van. Ők így határozzák meg a queert: „Queer – hagyományosan a homoszexuálisokra használt fogalom; »más«. Újabban gyűjtőfogalomként használják az LGBTQPIA-szivárvány tagjaira: azok, akik a kétváltozós genderen, heteroszexualitáson és a monogámián kívül határozzák meg magukat.” Itt külön szeretném felhívni a figyelmet az LGBTQPIA betűsorra, hiszen többünk már az LMBTQ-t sem tudta megjegyezni, s lám, ahogy fejlődik a gender „tudománya”, úgy hízik a betűsor is, a határ a csillagos ég, meg az ábécé végessége.

Mindenesetre itt van tehát egy szakdolgozat, amelyről a blog a következőket összegzi: „A queerelmélet a gendertanulmányok része, és a másság témakörével foglalkozik. A dolgozat többek között Lee Edelman, a queerelmélet kiemelkedő alakjának és Lukács György kommunista filozófusnak a téziseit veti össze.” Van tehát pillanat, amely összesűrűsödik, s amelyben még Lukács György is ártatlan áldozatnak tűnik. S nyilván önök is megkönnyebbült sóhajjal dőlnek hátra, apu kever egy fröccsöt, hogy „Anya! Végre össze van vetve a kétváltozós genderen kívüliek tana Lukács György tanaival!” – és tényleg…

De nézzük tovább! Második szakdolgozatunk címe: „Játék az identitással: tanulmány a budapesti szado-mazo közösségről”. Hm? Szigorodik a buli, mi? Különösen, ha belekukkantunk a „dolgozat” összefoglalójába: „A dolgozat a szado-mazót alkalmazók narratíváit elemzi, azon belül is kiemelt figyelmet szentel a játék szerepének.” „Kell ez nagyon, igen nagyon, napkeleten, napnyugaton”, tényleg, bár én látok egy hiátust, ugyanis a hörcsögökkel szerelmeskedők narratíváit még senki nem dolgozta fel, no sebaj, majd a kedves szerző nekilát, amikor megírja a nagydoktoriját.

De merüljünk még mélyebbre a tudományokban! „A blaszfémia mint az intézményi kritika eszköze” – ez következő dolgozatunk címe. Összefoglalója így szól: „Ez a történelem tanszéken készült dolgozat esettanulmányokon keresztül mutatja be, hogy az istenkáromlásnak milyen szerepe van a posztszovjet politikai művészetben.” Legyintenek? Ne tegyék! A blaszfémia beemelése a „tudományba” korántsem véletlen, de erről majd később. Most nézzük a további műveket!

„Az anya nevében: médiadiskurzus, nacionalista ideológia és a reprodukcióval kapcsolatos politika a posztszocialista Macedóniában” – büszkélkedik a következő szakmunka. Hogy nem is nagyon értik? Pedig egyszerű, az összefoglalóban meg is magyarázzák, íme: „Ez a kutatás feltárja, hogy Macedóniában a média hogyan terjeszti a nacionalista ideológiát a tradicionális nemi szerepeken és a női test tipizálásán keresztül.” Így már kezd derengeni? Hagyományos nemi szerepek egyenlő nacionalizmus; női test tipizálása egyenlő nacionalizmus. Innen már csak egy lábjegyzetre vagyunk attól, hogy aki a hagyományos nemi szerepek foglya, az antiszemita is – hát nem világos?

És akkor Macedóniából ugorjunk át Lengyelországba: „Lengyel kivételesség: gyűlöletbeszéd-törvények a szupranacionális standardok és a nemzeti politika között”. Hát persze, nincs ebben semmi meglepő. Lengyelország is rosszul választott, úgyhogy megér egy CEU-s szakdolgozatot annak megvitatása, hogy „a gyűlöletbeszédet érintő lengyel törvények szigorúsága miért marad el a nemzetközi standardtól”. Hát azért, mert a lengyelek – csakúgy mint mi, magyarok – imádnak „gyűlöletbeszélni”.

És akkor következzék az egyik kedvencem: „Létrejönni és létezni: fiatal feminista férfiak tapasztalatai Izlandon”. Na ugye! Itt állunk ezeregyszáz éves nemzetként, és mindeddig fogalmunk sem volt az izlandi feminista férfiak tapasztalatairól. Hiánypótló mű született! De az igazi hiánypótlás még csak most jön, magyarok!

„A queerelmélet és a Korán: hogyan artikulálják a nem heteroszexuális londoni muszlim férfiak a szexuális narratívájukat” – szól a cím, és az ember szinte beleborzong, összerándul, mint az osztriga, ha citromot csöppentenek rá, hát tényleg, vajon hogyan is egyezteti össze magát egy „kétváltozós genderen, heteroszexualitáson és a monogámián kívüli” muszlim a Koránnal? Kínzó kérdések ezek, hiába…

És akkor következzék a java! „Migráció a Földközi-tenger térségében: az embercsempészek mint bűnbakok”. Itt mindjárt olvassuk el az összefoglalót: „A dolgozat szerint noha az illegális bevándorlás évtizedek óta tart, az embercsempészek csak az utóbbi időszakban kaptak nagyobb figyelmet, és ez azért történt, mert bűnbaknak kiáltották ki őket.”

Tehát az embercsempészek nem lelketlen, aljas bűnözők, hanem bűnbakok! Ez a CEU-n ma szakdolgozat! De akkor kik az aljas és lelketlen bűnözők? A következő két szakdolgozat erre is választ ad, hiszen immár hazatérünk Magyarországra: „Identitásképzés a magyar migrációs diskurzuson keresztül”, ez a következő cím, és a szakdolgozatból kiderül, hogy „a kirekesztő magyar bevándorláspolitika és a kormány által kialakított ellenségkép hogyan befolyásolta a magyarok identitását”. Ugye, most már kezd derengeni?

S íme, az utolsó: „Antiliberalizmus és antiszemitizmus a dualista Magyarországon”. Istenem! Végre egy dolgozat a magyar antiszemitizmusról! Ha van téma, amiről szinte soha semmit nem hallottunk, hát ez az. Nagyon itt volt az ideje, hogy valaki elkezdje feldolgozni! S hol máshol kezdődhetett volna el ez a munka, mint „Magyarország legjobb egyetemén”?

Ismétlem: a kedves olvasó most azt gondolja, hogy ez pusztán a felesleges, öncélú, végtelenül nagyképű liberális okoskodás csimborasszója, esszenciája.

Pedig nem az. Ez a rendszer maga.

2. rész

A tegnapi részben megismertük tíz szakdolgozat témáját, amelyek a CEU-n készültek a 2015/16-os tanévben. És azt állítottuk, hogy bár elsőre ezek a „dolgozatok” a pöffeszkedő, felesleges, magamutogató, (ál)intellektuális liberális szellemi maszturbáció mintapéldányai, de sokkal nagyobb a baj, ezek ugyanis a rendszer lényeges építőelemei.

De mi a rendszer? Kíséreljük meg ennek összefoglalását!

Induljunk ki abból, hogy a liberális gondolkodás mára kétdimenzióssá vált. E két dimenzió: az én és a szabadság. A kétdimenziós liberális gondolkodás azt feltételezi, hogy a szabadság valami olyan elvont abszolútum, amelyet soha nem érhetünk el a maga teljességében, de az egyénnek, az Énnek az az egyetlen feladata, életcélja, hogy megkísérelje elérni vagy legalább megközelíteni ezt az abszolút és feltétlen szabadságot.

A – jobb híján nevezzük így – konzervatív gondolkodás többdimenziós. Ugyanis az Én és a szabadság abszolútuma helyett elidegeníthetetlen része a Mi és a hierarchikus függőségek elfogadása.

A konzervatív gondolkodás nem képes elfogadni az Én primátusát, ugyanis ebben a világképben az Ént minden körülmények között és magától értetődő természetességgel korlátozza a Mi, s a Mi két legfontosabb megnyilvánulása: a család és a nemzet. E két korlátozó tényezőn kívül pedig ott van még a hierarchia szintúgy magától értetődő és természetesnek tekintett elfogadása. Egy konzervatív ember számára nyilvánvaló, hogy egész életünket hierarchikus függések rendszerében éljük le.

Egy konzervatív ember számára természetes, hogy a gyermek hierarchikus függő viszonyban van szüleivel, tanáraival, s a természet rendjéből következő alá- és fölérendelt viszonyok semmiben sem korlátozzák a szeretetet, az odafigyelést, a törődést, továbbá nem megkérdőjelezhető az sem, hogy például igenis beletartozik az iskola feladatai közé a gyerek nevelése.

Egy konzervatív szá­mára nyilvánvaló, hogy minden közösségben van vezető, akit a többiek szabad akaratukból követnek, mert bíznak benne.

A konzervatív gondolkodás természetesen elfo­gadja, hogy a születésénél fogva és a törvény előtt minden ember egyenlő, de soha nem fogadja el, hogy a takarító egyenlő lenne a főorvossal, a fiatalkorú bűnöző pedig az orvostanhallgatóval.

Itt is természetesek a hierarchikus függőségi viszonyok. Egy hívő számára pedig magától értetődő, hogy egész élete hierarchikus függőségben telik, hiszen alárendeltje Urának s Teremtőjének, aki viszont feltétel nélkül szereti őt.

A kétdimenziós liberális világképben az Én ugyanilyen természetességgel tagad meg minden hierarchiát, alá- és fölérendeltséget, függést – egészen pontosan egyetlen függést ismernek el: függést a szabadság fokától, mértékétől s a küzdelemtől, amely az abszolút szabadság eléréséért folyik szakadatlanul.

E kétdimenziós liberális világkép a dolgok logikájából következően bontja le a családi függőségeket, a nemzethez tartozás függőségét és persze az Istentől való függést. „Haljon meg a haza értem!” – kiáltott fel James Joyce, és talán nem is gondolta, hogy a legújabb kori liberalizmus egyik alapvetését fogalmazza meg éppen.

E kétdimenziós világképből pedig szintúgy logikusan következik, hogy ha már lebontottuk a családtól, a hazától, a nemzettől, az Istentől való függésünket, akkor keresnünk kell valami új lebontanivalót, hiszen ha nincs több függés, akkor eltűnik a szabadság abszolútumának dogmája. Ezért fordul korunk liberalizmusa a természeti determináltságok lebontásához. Nem számít többé a természet, a biológiai determináltság – hát nehogy már a biológia határozza meg, hogy én (ÉN!) mi is vagyok valójában!

Így jutunk el oda, hogy teljesen mindegy, minek születünk. Kisfiúnak születtél? Kislánynak születtél? Ugyan már! Ez csupán „társadalmi konvenció”, elmaradottság, bigottság, régimódi nemi szerep! Egy modern liberális egészen egyszerűen nem lehet a természet, a biológia rabja, nem korlátozhatja kiteljesedését, szabadságát holmi születés, genitália, evolúció. Ki ezekkel a kacatokkal a szemétdombra, jöjjön az új ember, ki nem rabja többé saját testének!

Néhány évvel ezelőtt még vihogva meséltük ezt a viccet: Az eszdéeszes tologatja a csecsemőjét a babakocsiban a parkban, és odalép hozzá egy idős néni.

– Jaj de gyönyörű baba! Kisfiú vagy kislány? – Mit tudom én! Majd ha felnő, eldönti…

Vihogtunk a viccen, de nem hittük, hogy alig néhány év elteltével ez maga lesz a „tudomány”.

S ugyanígy vihogtunk a Monty Python halhatatlan jelenetén a Bryan életéből, amikor négy férfi üldögél, beszélget, s egyikük zokogásban tör ki, hogy gyereket akar szülni. A többiek értetlenkednek kicsit, hogy hát ő férfi, nincsen méhe, nem szülhet gyereket, de végül abban maradnak, hogy bár nem szülhet, de joga van hozzá, hogy szüljön, úgyhogy harcolni fognak ezért a jogáért. Vihogtunk, és azt gondoltuk, ez a legfeketébb, legőrültebb abszurd.

S lám, eltelt harminc év, és a brit orvosi kamara körlevélben tiltja meg tagjainak, 150 ezer brit orvosnak, hogy a kórházakban kismamának, terhes nőnek, ne adj’ isten áldott állapotban lévő nőnek nevezze az ellátásra jelentkező nőket, nehogy megsértsék azokat a férfiakat, akik éppen most döntötték el, hogy gyereket fognak szülni. Ez pedig már nem a Bryan élete, nem a Monty Python.

Hanem a világunk. És még mindig nem ez a legpusztítóbb ebben az elmebajban.

(P.S.: Munkám során felhasználtam a Jonathan Haidt The Righteous Mind – Why Good People are divided by Politics and Religion című művében olvasható gondolatokat.)

3.rész

A végső cél a nemzet, a nemzetállamok lebontása, az Európai Egyesült Államok létrehozása.

A mai kétdimenziós, liberális világképből logikusan következik a családi, nemzeti és vallási kötöttségek lebontása, továbbá a bioló­giai, természeti determináltságok „meghaladása”. Ennek folyománya a „gendertudomány”, amely azt hivatott megmagyarázni és a tudomány rangjára emelni, miért nem számít semmit sem, hogy minek is születik az ember, fiúnak vagy lánynak. Ennek az elmebajnak a megnyilvánulási formái rémesek, hátborzongatóak, leginkább azonban egyszerűen groteszkek és nevetségesek. Nem veszélytelenek, de korántsem a legveszélyesebbek.

A legnagyobb veszély máshol keresendő!

A végső cél a nemzet, a nemzetállamok lebontása, az Európai Egyesült Államok létrehozása. Ez a célja az európai baloldalnak, az európai liberálisoknak és nem utolsósorban Sorosnak és az általa működtetett hálózatnak. Nézzük az ideológián túli okokat!

Az európai liberálisok és baloldaliak (lényegé­ben már nincs közöttük különbség!) meg vannak győződve arról, hogy a kínzó európai munkaerőhiányon – amely a brexittel még rosszabb lesz! – kizárólag a bevándorlással (bevándoroltatással) lehet segíteni. Az ő fejükben fel sem merülhet semmiféle „családpolitika”, gyermekvállalásra ösztönzés, az abortusz megkérdőjelezése pedig maga a halálos bűn a szemükben, ugyanis ezek mind-mind szembemennek az Én és az abszolút szabadság meghatározta, kétdimenziós világképükkel. Marad tehát a bevándorlás, a migráció.

Az európai baloldal és a liberálisok szerint Európa minden nehézség nélkül képes befogadni és integrálni 40-50 millió (!) migránst. (Még azt is képtelenek felfogni, hogy éppen most, a szemünk láttára fordul ellenünk az a második-harmadik generációs, iszlám hátterű fiatalság, amelyik pedig itt született, európai iskolákban tanult, velünk szocializálódott, és most ránk robbantja házainkat, kávézóinkat, koncerttermeinket…)

Tehát 40-50 millió migráns befogadásáról delirálnak, nem kis részben azért is, mert számításuk szerint ez a tömeg az ő szavazóbázisuk lesz, amint megkapta az állampolgárságot és a szavazati jogot. Ebből pedig az következik, hogy pél­dául keresztény alapon szerveződő politikai erők soha többé nem nyerhetnek választást. A CDU nevében szereplő és a kereszténységre utaló C pedig majd átalakul Centrállá. Igaz: első lépésben a bevándorlók tömegei valóban baloldali és/vagy liberális pártokra szavaznak. De második lépésben megalakítják a maguk vallási – vagyis iszlám – alapon szerveződő pártjait, lásd Hollandia!

Ez tehát a mesterterv: lebontani a nemzetállamokat, ehhez felhasználni a migrációt, amely az európai civilizációval nem kompatibilis, nem összeegyeztethető, idegen és ellenséges tömeg ránk szabadítását jelenti egyben, amely tömeg az európai baloldal és liberálisok szerint az ő szavazóbázisukat fogja gyarapítani, egyszersmind megoldja a munkaerőhiányt, ami amúgy éppen a kétdimenziós, csupán az Énre és az abszolút szabadságra koncentráló liberális világkép, a családtalanság, gyermektelenség következménye. E világkép következménye, hogy az európai őslakos fehér rassz mára elveszítette két alapösztönét, azt a két alapösztönt, amelyek nélkül a föld egyetlen élőlénye sem képes életben maradni: az önfenntartás és a fajfenntartás ösztönét.

Ez a mesterterv, és ezt támogatja Soros és a teljes birodalma.

Tavaly Soros Brüsszelben kifejtette tézi­seit: Európának be kell engednie minden migránst. Ha nincs elég pénze erre, akkor vegye el ezt a pénzt a kohéziós alapokból, ha az sem elég, akkor vegyen fel hitelt, és azt is fordítsa a migránsokra. Ez Soros célja és álma. És ezt szolgálja a birodalma. A birodalom fontos része a CEU. A CEU – amely nem azonos a Közép-európai Egyetemmel, viszont éppen ezzel a kettősséggel játszik ügyesen! – mind ez idáig előjogokat élvezett Magyarországon. Többek között azt, hogy egyszerre két diplomát – amerikait és magyart – adhatott ki diákjainak, amely tény jogtalan versenyelőnyt jelentett számára.

A­múgy a 28 magyarországi külföldi fenntartású felsőoktatási intézményből 27 szabálytalanul működött, tehát nem a CEU, hanem gyakorlatilag az összes miatt kellett módosítani a felsőoktatási törvényt, és azért most, mert most jár(t) le az ötéves ciklus, amelynek végén a kormányzatnak kötelező megvizsgálni az egyetemek működését. Szeretném felhívni a figyelmet arra a nem elhanyagolható tényre, hogy az érintett többi 27 intézmény nem hisztériázik, kizárólag a CEU kavar botrányt, kihasználva azt, hogy súlyánál és jelentőségénél lényegesen nagyobb érdekérvényesítő képességgel bír. Soros tehát most a semmivel sem indokolható előjogaiért harcol – és azért, hogy birodalma sértetlen maradjon. Az a birodalom, amely most teljes erejével a nemzetállamok lebontásán és a migránsok korlátlan betelepítésén dolgozik, és egyre kevésbé válogat eszközeiben.

Ha innen vizsgáljuk meg a CEU-n tavaly megszületett szakdolgozatok témáit, akkor mindjárt felsejlik az értelem az értelmetlenség és feleslegesség álarca mögül. A nemi identitások ad abszurdumig vitt tézisei, a queer és a marxizmus összekapcsolása, a szado-mazo beemelése a tudományosságba, a „nem heteroszexuális” londoni muszlimok identitása és az izlandi feminista férfiak tapasztalatainak vizsgálata bornírt marhaságnak tűnik, és azért tűnik annak, mert bornírt marhaság.

De egy magasabb cél szolgálata felől nézve mégis van haszna: elhiteti a fiatal generációkkal, hogy ezek az amúgy teljesen felesleges, marginális marhaságok igenis életünk legfontosabb, legégetőbb kérdései, így segítenek lebontani a kötődést családhoz, a hagyományos nemi szerepekhez, tovább rombolni a társadalmi szöveteket.

A migránsokat segítő embercsempészek felmentése és bűnbakká maszkírozásuk, továbbá a hagyományos társadalmi felfogások, a nacionalizmus, a hagyományos nemi szerepek összekapcsolása az egészséges önvédelmi reflexek lebontását célozzák és a társadalmak érzékenyítését segítik; érzékenyítést azért, hogy az európai társadalmak lelkileg is készen álljanak mindenki befogadására, és az ellenállók bűnösnek, embertelennek, megvetendőnek, aljasnak és kirekesztőnek, egyszersmind kirekesztendőnek érezzék magukat. Ez a cél. Továbbá a káosz előidézése és fenntartása a stratégiai helyeken.

Soros birodalmának része a CEU, amely ellátja az előző részben tárgyalt feladatokat, valamint állandó utánpótlást nyújt a birodalom másik részének, a Soros által fenntartott és finanszírozott NGO-nak, vagyis az oly sokat emlegetett „civil” szervezeteknek. Ezek puszta léte és működése felveti a demokrácia alapkérdéseit. Ezek az NGO-k, civil szervezetek semmiféle demokratikus legitimitással nem bírnak. Választásokon nem indulnak, nem méretik meg magukat, értelemszerűen soha senki nem szavazott rájuk. A másik oldalon pedig ott állnak a nemzeti kormányok. Ezek demokratikus legitimitással bírnak. Választásokon mérették meg magukat, a szavazópolgárok szabad és demokratikus választáson adták le rájuk (illetve a mögöttük álló pártokra) voksaikat, és a képviseleti demokrácia normáinak megfelelően rájuk bízták a közügye(i)k intézését.

Velük szemben határozzák meg önmagukat ezek az NGO-k, mondván, ők a választópolgárok felhatalmazása alapján tevékenykednek a választópolgárok érdekében és a választott kormányokkal szemben. Tehát politikát csinálnak demokratikus felhatalmazás nélkül a demokratikusan megválasztott és politikai cselekvéssel felhatalmazott kormányok ellen. Teszik mindezt azon ideológia jegyében, amely szerint a nemzetállami lét eleve túlhaladott, a nemzetállamokat meg kell szüntetni, ebből következően (nemzeti) kormányokra sincs szükség, a nemzetek feletti, teljes globalizációban majd egy globális világkormány eligazgatja a dolgokat.

Nos, ismétlem, ez felveti a demokrácia alapkérdéseit! És a távoli cél, a világkormány és a nemzetállam megszüntetése eléréséig ezek az NGO-k, „civil” szervezetek a lehető leghétköznapibb politikát csinálják, éspedig megbízóik, finanszírozóik elvárásai szerint, szintúgy politikai céljai elérése érdekében.

Nézzük, a mostani helyzetben melyek a legközvetlenebb politikai céljai a Soros finanszírozta szervezeteknek, vagyis tehát magának Sorosnak. A mostani legközvetlenebb cél a migránsok Európába telepítése és a határok lebontása, a határellenőrzések megszüntetése. Hogyan lehet elérni ezt a célt? Már Hunyadi rájött annak idején, hogy az Oszmán Birodalom csak úgy állítható meg, ha a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom között van egy erős, védhető pufferzóna a Balkánon.

Igyekezett is megtenni mindent ezért, és igyekezett a határainktól minél messzebb megvívni a csatákat a törökkel. De már Rigómező előrevetítette annak árnyát, hogy ez a küzdelem nem lesz sikeres. A helyzet ebben a tekintetben nem sokat változott.

A migránsözön feltartóztatásához ma is szükség van (lenne) egy erős Balkánra. Ehhez képest Macedónia lassan teljes anarchiába zuhan. Itt nem részletezendő okok miatt nem lehet kormányt alakítani, állandósultak a tüntetések, egymást verik az emberek az utcákon, az albán kisebbség nem hajlandó engedményekre, káosz, anarchia, lassan felszámolódó állam. És a háttérben ott van mindezek mögött a Soros fenntartotta „civil” szervezetek hálózata, amely szervezi, élteti ezt a káoszt. És Macedónia határát ma a V4-ek erői védik!

De lássuk, mi is történik legújabban Szerbiá­ban! Két hete sincs még, hogy egy legitim, demokratikus választáson a szerb nép nagy többséggel bizalmat szavazott és elnökévé választotta Vucicot. Vucicot, aki alatt eddig is rend volt az országban, és aki rendkívül jó viszonyt ápol a magyar miniszterelnökkel, Orbán Viktorral. De láss csodát: a választások másnapjától a szerb egyetemi ifjúság utcára vonul tüntetni az éppen demokratikusan megválasztott szerb elnök ellen. De milyen alapon? Miért? Hát nem nonszensz ez? De igen, az. Viszont a szerb sajtó megírja, hogy az utcára vonuló ifjúságot Soros NGO-i tüzelik, szervezik, ők állnak a „kirobbant elégedetlenség” hátterében!

S hogy miért? Mert káosz kell Szerbiában is. Ha rend van, ha együttműködés van Orbánnal, ha létezik a határvédelem, akkor veszélyben a nagy cél, a migránsok korlátlan betelepítése. Hát ezért. És talán senki sem lepődik már meg, ha Vucicot, aki a magyar sajtóban maga volt az európai államférfi, szemben Orbánnal, 2015-ben, amikor kitört a balhé a magyar határon, most ugyanez a sajtó hirtelen elkezdi Vucicot Seselj táskahordozójának becézgetni.

A sajtónak az a része, amelyiket Soros fizeti…

És ne legyünk tévedésben: ugyanez a szándék Magyarországon is. Káoszt csinálni, felfordulást, megingatni a rendet, hiszen Magyarországon ráadásul minden más európai országban elképzelhetetlen erősségű felhatalmazással bíró kormányzat van hatalmon, amely dupla kerítést húzott a határra, és nem hajlandó átengedni azon senkit sem. Soros és birodalma számára ez nem elfogadható. Ezért zajlik most a háború. Ennek része a CEU-hisztéria is és minden más is. Az NGO-k körüli botrány, egyebek.

Mi pedig tudatosítsuk magunkban, hogy ez háború. Egyetlen pillanatig se gondoljuk azt, hogy nekünk lábhoz kell tennünk a fegyvert, hogy a mi harcunk nem legitim. Éppen fordítva van: csak a kormány harca legitim, mert a kormány bír demokratikus felhatalmazással. És a demokratikus felhatalmazás többek között a határok megvédésére és a migránsok távoltartására szól. Aki ezzel szemben csinál politikát, demokratikus felhatalmazás nélkül, az nem cselekszik legitim módon és szembemegy a többség akaratával.

Akkor pedig vállalja is annak következményeit!

Bayer Zsolt

magyaridok.hu

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog