Mielőtt az állam intézményei által a Centenárium alkalmából szervezett különféle bulikon tapsolnánk, jó lenne figyelmesebben megnéznünk, hogy milyen nyilvánvaló „sikereket” értünk el az utóbbi 100 évben: az európai szégyenrangsor élén tanyázunk a civilizált társadalmat meghatározó elemi dolgok terén.

 

Elsők vagyunk néhány olyan területen, melyek inkább az afrikai és latin-amerikai országokhoz visznek közelebb bennünket, mint az európai uniósokhoz. Ahelyett, hogy ezeket az ügyeket tűznék napirendre, melyek nem igazán válnak a becsületünkre és ahelyett, hogy realista megoldásokat keresnének ezekre, az állam hivatalosságai paraszting-, dinnyefesztiválokkal, meg más hasonló huncutságokkal ünneplik a Centenáriumot. Egy másik vita, melyet szintén kerülnek a román társadalomban, az akadémiait is beleértve, az a két világháború közötti Románia valóságára vonatkozó, mely időszakra most romantikus nosztalgiával tekintünk, de mely hazánkat, akárcsak most, az utolsó helyre helyezte Európában a korabeli civilizációs standardokat meghatározó fontos ügyekben.

Románia 1937–1938-as kiadású statisztikai évkönyve szerint, hazánkban 1930-ban nagyjából 112.000 halálesetet regisztráltak a 0 és 5 év közötti gyermekek körében, 585.000 fős összes születésszám mellett. Gyakorlatilag minden ötödik megszületett gyermek egy éves koráig meg is halt. További 65.000 gyermek 5 éves koráig halt meg és további 25.000 12 éves koráig. Románia a legmagasabb gyermekhalandósági arányú országok közé tartozott. Románia a gyermekhalandóság kérdésében 2017-ben az utolsó helyen van Romániában, 1.400 egyéves koráig elhalálozott gyermekkel.

Románia másik „sikerterülete”, szintén 1930-ból: az írástudatlanság. 18 millió lakos mellett több mint 6,5 millió írástudatlan volt. Szó szerint írástudatlan, mert akkoriban a funkcionális analfabetizmust még nem vizsgálták, de minden bizonnyal akkor is elég sokan voltak azok, akik nem értették, amit olvasnak. A mába visszatérve: 2017-ben Románia az első helyen van Európában az írástudatlanság terén, most pedig a funkcionális analfabéták aránya az, melyben „sikerül” elütnünk az EU más államaitól.

Itt csak két aspektust emeltem ki. Más területeken is egyértelműen mi vagyunk Európa negatív bajnokai. Ebből azt fontos leszűrnünk, hogy ha csak ostoba melldöngetésekre használjuk fel a Centenáriumot, melyeken azzal dicsekszünk, hogy mekkora nagy nemzet vagyunk, akkor ezzel csak továbbra is változatlanul hagyjuk ezeket a tényeket, újabb 100 évre szőnyeg alá söpörjük őket ahelyett, hogy tükörbe néznénk és őszinték lennénk önmagunkhoz, az őseinkhez, de az utódainkhoz is, akik talán megérdemelnének egy jobb jövőt.

Daniel Gorgonaru

adevarul.ro/ eurocom.wordpress.com: Centenarul în cifre: România, campioana Europei la mortalitate infantilă şi analfabetism

• < Előző
• Következő >