erdelyikonyv.eu

 

 

 

 

 

Miért nem akrtak az erdélyi románok egyesülni a regáttal 1919-ben?

 „Az erdélyi oláhok Románia ellen  Ostromállapot Erdélyben. Lázadás a román csapatok között” – (Friss Újság 1919. 12. 2.)

1919. november 21-én románok, szászok és magyarok az erdélyi kormányzótanács ellen puccsot szerveztek. A kormányzótanácsot elmozdítottnak jelentették ki és egy újat neveztek a helyébe. A puccs azon körülményből indult ki, hogy a letett kormányzótanács az annexió mellett volt, míg az új egy önálló Erdélyt és minden annexiós gondolattól távol áll.

 

Jellemző, hogy az erdélyi román papság nemcsak hogy tettleg részt vett a puccsban, hanem egyenesen vezetőszerepet játszott benne és nyíltan kijelentette, hogy minden annexiót ellenez. Tudósít a budapesti Friss Újság 1919. december 2-ai napilap.

Nem csoda, hogy a görög keleti papság az annexió ellen volt, már akkor érezték sorsukat, hogy igyekeznek beolvasztani az ortodox egyházba, ami be is következett a kommunizmus alatt.

Az újság december 3-ai megjelenése így számol be a puccsról:

A nagyszebeni kormányzótanács elkergetésének előzménye az, hogy az autonómiát követelő románság régóta rossz szemmel nézi a kormányzótanácsnak Bukaresthez alkalmazkodását.

A kormányzótanács utóbb végkép Maniu befolyása alá került, akit mióta Bukarestben kormány elnökké szemelték ki, árulónak tekintenek az erdélyi románok. Az ismeretes puccs egy széleskörű és jól szervezett akciónak csupán egy fázisa, csak figyelmeztető, amely után komolyabb lépések is várhatók az erdélyi románság részéről.

 A nagyszebeni puccs következtében egész Erdélyben tényleges ostromállapot van, amit azonban nyíltan nem proklamálnak a nyugati közvéleményre való tekintettel. Désen és Marosvásárhelyen az erdélyi román katonaság fellázadt, mert nem akar részt venni vérei üldözésében.

 Kolozsvári információk szerint a puccsot az erdélyi kormányzótanács ellen az erdélyi autonómista románság szervezte és vitte keresztül. Később csatlakoztak hozzájuk a szászok s végül az eddig minden mozgalomtól tartózkodó magyarok. A letartóztatottak legnagyobb része nagyszebeni román.

 A nagyszebeni puccs következtében négyszáz egyént tartóztattuk le, akik ellen katonai hatóságok folytatják a vizsgálatot. A puccs alkalmával a beiktatandó kormányzótanácsi tagok ezzel kergették el a régi kormányzótanács tagjait:


<<Eleget loptatok már, most takarodjatok.>>

Ez azóta szállóigévé lett Erdélyben, ahol a vezetők korrupciója általánosan ismeretes és ez szítja az elégületlenséget.

 A dési katonalázadás alkalmával az erdélyi csapatok halálra keresték Miháli Tivadar prefektust és mikor öt nem találtak meg, felgyújtották a barakkokat és éltették a volt osztrák-magyar hadsereget. A Romániából hozott katonaság csak géppuskákkal tudta lefegyverezni a lázadókat.

Mindkét részről sok a halott és a sebesült. Gyulafehérváron az Avram Jancu ezred lázadt fel, amely szintén Erdélyből rekrutálódik. Ennek egy zászlóalja a Bánátba volt kikülönitve, de az otthoni hírekre hatalmába kerített egy vonatot és haza indult. Ezt csak úgy tudták ártalmatlanná tenni, hogy felszedték a vonat előtt a síneket. A vonat kisiklott, ami igen sok katona életébe került.

Szebenben az Olaszországból visszatért légionáriusok között tört ki á zendülés, akiket szintén géppuskákkal kellett utcai harcban lefegyverezni.”

 Miért szerveztek puccsot a románok?

 Magyarázatot ad a puccsra Lucian Boia véleménye az 1918. december elsejei Gyulafehérvári Nagygyűlésről is, amelyiken az erdélyi és magyarországi románok kinyilvánították a Romániával való egyesülést.

Az Egyesülés, ahogy azt Lucian Boia professzor helyesen állapítja meg egyik legvitatottabb könyvében (Primul Război Mondial – Controverse, paradoxuri, reinterpretări, Editura Humanitas, Bucureşti, 2014) (Az első világháború – viták, paradoxonok, újraértelmezések, Humanitas Kiadó, Bukarest, 2014 – Sz-h), nem Erdély minden lakójának részvételével megtartott népszavazás eredménye volt. Nagyon sok románt se kérdeztek meg, főleg a vagyonosabb réteg véleményére nem voltak kíváncsiak, érthető módon. (Erre visszatérek)

"A Nagygyűlés nem pótolhatta a népszavazást, hiszen nemcsak a románok voltak jogosultak Erdély jövőjéről dönteni, hanem a tartomány valamennyi lakója. A lakosság majdnem felét tehát nem kérdezték meg, hogy akar-e Románia határai közé kerülni" - fogalmazott Lucian Boia.

A történelmükben minden további nélkül létezett egy olyan pillanat, amikor kihasználták a kedvező nemzetközi körülményeket és a francia angol óhajt, hogy szétverjék a Monarchiát. Ez az idő jött el 1919 dec. 1-én. A francia-angol tengelynekszüksége volt Kelet-Európában egy olyan államra, amelyik beékelődik Balkán és Európa közé. Erre használták ki a románok „nagy Románia” mítoszát és létrehozták a Trianon utáni román államot. Ekkor megkeresték és meg is kapták a megfelelő politikai és klerikális elitet, amelyik megszervezte az1918.dec. 1-ei úgymond népgyűlést.

Lucian Boia a már említett könyvében teszi fel a kérdést és válaszol is:

Végül is akarták vagy sem az egyesülést Romániával? Mondjuk, hogy igen, de nem jobban, mint egy megreformált monarchián belül maradást. A Romániával való egyesülés egy virtuális történelem, egy lehetséges, de még nem tisztázódott jövő részét képezte. A tettek szintjén az erdélyi románok nemzeti mozgalma nem – (Sz-h) a Romániával egyesülés irányában cselekedett, hanem előbb szigorúan csak Erdély autonómiájának helyreállítása és aztán a Magyarországon belüli teljes jogegyenlőség megszerzésének irányában”

 Hogyan éltek a románok Erdélyben a 1. szd végén és 20.szd. Elején?

 Erdélyben ekkor már a románság száma 53 % volt. A kiegyezés után Magyarország rohamos fejlődésnek indult, beszerették volna hozni az osztrákok és köztük levő gazdasági különbséget. Ez a románságra is jó hatással volt, a 20. szd. elején egy jól fejlett városi gazdag réteggel és egy tehetős vidéki paraszti réteggel rendelkeztek. Jól megszervezett bankjaik voltak amely a fejődésüket tudta finanszírozni.

Tisztában voltak vele, hogy sokkal jobban élnek, mint a hegyen túliak a regátban. A legtöbb embert nem aggasztotta a nacionalista, etnikai probléma, inkább foglalkoztatta őket a túlzottan felduzzasztott bürokrácia és jogalkotási centralizmus. A nacionalizmus akkor is mind most is egy szűkkörű politikai réteg kezében eszköz, amivel manipulálni tudja a románság egy részét és így igyekezik hatalmon maradni.

Az erdélyi magyarság elitje a nagy háború végére már inkább a széleskörű autonómiába gondolkodott, esetleg külön államiságban.

 

Tóth

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog