erdelyikonyv.eu

 

 

Kedves látogatók!

Oldalunk következő frissítse július 24-én történik.

Szíves megértésüket kérjük.

 

 

 

 



Ezt a cikket annak ábrázolására közöljük, hogy még egy történelmi népszerűsítő folyóiratban is milyen durva módon folyik a magyarok elleni uszítás. A cikkben szereplő erős túlzásokat, ferdítéseket és tendenciózus értelmezéseket változatlanul hagytuk, mert tételes cáfolatuk megtörte volna az anyag eredeti „lendületét”. Figyelemre méltó, hogy a szerzőnek ez az egyetlen cikke a folyóiratban és az internetes keresés sem ad ki semmilyen értékelhető információt ilyen nevű történészről, vagy akár csak történelemmel hobbi szinten foglalkozó személyről. – E-RS - írja az eurocom.wordpress.com.

"Visszatérve a mi területünkhöz, ahol senki sem szól egy szót sem – egyes magyar szélsőségesek idegengyűlölő megemlékezései a magyar hatóságok védnökségével és finanszírozásával, Erdélyben, teljesen figyelmen kívül hagyottan és be nem jelentetten zajlottak le. Egy-egy helyi újság, vagy magyar online kiadvány véletlenül beszámol egyik-másik ilyen eseményről, melyek biztos nagy hűhót keltettek volna, ha a történelmünk valamelyik vitatott figurája, Corneliu Zelea Codreanu, Ion Antonescu marsall, vagy olyan kisebb kaliberű személyek állnának a középpontjában, mint a filozófus Nae Ionescu, vagy a költő Nichifor Crainic.

Pontosabban mondva két olyan eseményről van szó, melyeken a Székely Hadosztályról emlékeztek meg – az egyik szeptember 10-én, a másik szeptember 26-án zajlott. Az egyik Csíkszeredában, a másik Nagyváradon. Azt mondhatnák, hogy igen… a magyaroknak is megvannak a maguk hősei. Tökéletesen egyetértek! DE mi is a Székely Hadosztály?

Kikből állt a Székely Hadosztály?

Röviden tekintsük át az eseményeket. 1918. november 11-én véget ért az első világháború. Ausztria és Magyarország néhány nappal korábban, ugyanezen hónap 3-áján, 4-éjén. A volt Osztrák-Magyar Birodalmon belül iszonyatos volt a helyzet: káosz, rendetlenség. Ilyen körülmények között jelenik meg Bécsben egy gondviselésszerű ember, aki valószínűleg jelentős rombolásoktól mentette meg Ausztria fővárosát. Iuliu Maniunak hívták. Maroknyi katonával, köztük sokan erdélyiek voltak, segít helyreállítani a rendet Bécsben. Aztán ez a nagy román Nagyváradra és Gyulafehérvárra megy, hogy résztvevője és előmozdítója legyen a december 1-i Nagy Egyesülésnek (a román szélsőségesek a román nyelv szabályait megerőszakolva nagy kezdőbetűvel írják a „hazafias” szavakat – E-RS). Nem fogjuk idealizálni a helyzetet. Voltak viták, tárgyalások, csalódások és örömök, de mindent egybevetve Erdély a Román Királyság felé lépett.

Magyarország 1918. november 4-étől pezsgés és intézményi káosz által jellemzett időszakba lépett. Sokan elégedetlenek a háború elvesztésével, a volt birodalom különböző régiói által hozott döntésekkel, melyek el akartak szakadni és más államokhoz akartak csatlakozni. Sok magyar Nagy-Magyarországról álmodozott, mely a képzeletükben olyan területeket is magába foglalt, ahol a magyar etnikumúak alig néhány százalékát jelentették a lakosságnak. Ebben a nyugtalan légkörben, 1919 márciusában a társadalom egy része Kun Béla kommunizmusa felé fordult. Március 21-én államcsínyt követ el és a vörös gárdák élén átveszi a hatalmat. Nagy-Magyarország megmentésének mentoraként mutatkozik be, radikális lépéseket téve Erdély és Szlovákia visszaszerzéséért. Megsemmisíti Károlyi Mihály utasítását, melynek értelmében az adminisztratív apparátusnak nem kellett többé megjelennie a hivatalában és támogatja a románok elleni megtorló erők létrehozását a volt rendfenntartó erők tagjaiból. A haza védelmére fegyverbe hív minden hazafias erőt, összegyűjtve ezzel a társadalom minden söpredékét, a visszaeső bűnözőket is beleértve. Egyetlen hónap alatt sikerült összegyűjtenie egy nagyjából 150-200.000 fős hadsereget, melyet a kiürített raktárakból és a magyar területről visszavonulóban lévő osztrák csapatok lefegyverzéséből szerzett fegyverekkel és lőszerrel szerel fel.

Kun Béla 1919 áprilisában támogatta a bécsi anarchista lázadást és Csehszlovákia és Románia ugyanazon hónapon belüli megtámadásával az volt a célja, hogy a bolsevik Oroszországgal egyesítse Magyarországot. A magyar hadsereg magját Erdély területén a 3 dandárból álló székely hadosztály képezte, melyhez társultak még a csendőrségből, a nemesi közigazgatás embereiből és a meggazdagodásra vágyó kalandorokból álló megtorló osztagok is.

Kun Béla április 16-án hadat üzen Romániának és az egész román fronton támadást indít. Erre válaszul a román hadsereg két gyalogsági és két hegyivadász hadosztállyal ellentámadást indít és bekerítve a csapatokat kapitulációra kényszeríti a székely hadosztályt, megfosztva az elitegységétől a magyar hadsereget. A román hadsereg északi irányban folytatja előrenyomulását, enyhítve az ukránok és Kun Béla csapatai által bekerített csehszlovák csapatokra nehezedő nyomást és megakadályozva az előbbiek egyesülését.

Röviden nagyjából erről a történelemről szoktak megemlékezni a Székely Hadosztály esetében, mely kommunista jellegű hadsereg volt, bár jobban illene rá a félkatonai egység elnevezés, mely számos rablásra és zaklatásra vetemedett az erdélyi civil lakosság ellen. (A Székely Hadosztállyal kapcsolatos néhány magyar véleményről, valamint a Székely Hadosztály és a Kun Béla csapatai közötti kapcsolatról itt, itt és itt. – E-RS)

Visszatérve a napjainkhoz, az ilyenfajta megemlékezések a kommunizmus összes áldozatára nézve sértőek. Magyarország, Romániához hasonlóan, ötvenévnyi kommunizmus elszenvedésére kényszerült. Magyarországot 1956-ban valósággal elsöpörték a szovjet tankok, amikor megpróbálta emberarcúvá változtatni a rezsimet. Az 1989. decemberi forradalom pedig győzelem volt Románia számára, de nagy vérfürdő is, melyben ártatlan emberek haltak meg.

Ki támogatja az ilyenfajta eseményeket?

Vajon önökben is felmerül a kérdés, mint bennünk – ki támogatja az ilyenfajta „hazafias” eseményeket? Mindkét eseménynek van egy közös pontja: a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet. Ez nem bizalmas és nehezen kideríthető információ. A két eseményről beszámoló újságok mindkét esetben díszhelyen említik ezt az intézményt.

Micsoda a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet? Ez egy történelmi profilú intézmény, melyet Székelyudvarhely volt polgármestere, Szász Jenő és Fráter Olivér, az intézet alelnöke vezet. Aki számára ez utóbbi nem ismerős, majd mi elmondjuk, hogy a fasiszta és antiszemita író, Nyirő József maradványainak újratemetésével kapcsolatos botrányról ismert.

Pontosabban mondva a magyar hatóságok és ez az úriember, aki a budapesti hatóságok megbízottja Nyirő József író romániai újratemetése ügyében, 2012 tavaszán megpróbálták Székelyudvarhelyen újra eltemetni ezt a rendkívül vitatott alakot. A román állam, de a fő nemzetközi zsidó szervezetek is ellenezték ezt, mert a román társadalom egyáltalán nem tartja elfogadhatóknak Nyirő Józsefet, mint ahogy sok más antiszemita és fasiszta szimpatizánst és támogatót sem. A 2012-es esemény nem volt elszigetelt eset, ugyanis a román állam szuverén álláspontja ellenére folytatódtak az antiszemita író újratemetésére és kultusza létrehozására tett kísérletek.

A Gândul újság érdekes jellemzést közölt erről a szereplőről: „Nyirő József két évtizeden keresztül lankadatlan írói, filozófusi és újságírói tevékenységet végzett, ugyanakkor, jó barátjával, Wass Alberttel – a jövőbeni háborús bűnökért elítélttel – együtt egyre nagyobb szerepet vállaló politikussá vált a Magyar Nemzeti Párt, majd annak 1939-es betiltását követően a bécsi diktátum után, 1940 decemberében, Budapesten létrehozott Erdélyi Párt tagjaként. Amit nemcsak az írásaival, hanem „konkrét tettekkel” is bizonyított: a kolozsvári magyar konzul, dr. Bothmer Károly egyik jelentése szerint, Nyirő József volt azon „züllött, sovén és fasiszta elemekből álló terrorista csoportok” egyikének a vezetője, melyek románokat támadtak, bántalmaztak, gyújtottak fel, terrorizáltak és gyilkoltak Kolozsváron és a környékén a horthista (így! – E-RS) csapatok 1940. szeptember 11-i megérkezését megelőző napokban.

Röviddel később, az erdélyi magyarok képviselőjeként a magyar Parlamentben, Nyirő József Magyarország fővárosában telepedett le, ahol elindította a Magyar Erő című folyóiratot, a horthysta–szálasista (így! – E-RS) rezsim pánmagyar, sovén és antiszemita propagandájának egyik legerőszakosabb eszközét. (…) Horthy Miklós támogatója lett, miután „magyar hozzáállás” miatt kitüntette a „Corvin-koszorúval”. Nyirő József azután is kitart ezen irányvonala mellett, hogy Magyarországon 1944 októberében a Szálasi által vezetett Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom átvette a hatalmat, „teljes elhivatottsággal” vállalva szerepet ideológiája (a magyarországi és észak-erdélyi zsidók kiirtása) hirdetésében. 1945 márciusában, a Szálasi-kormány tagjaival és a magyar parlamenti kollégáinak többségével együtt, Ausztriába szökött a német hadsereg egyik konvojával, majd egészen Németországig folytatta az útját, ahol az amerikai ellenőrzés alatt álló övezetben lakott, a Franco fasiszta Spanyolországában száműzetésben működő magyar kormány nemzeti oktatási minisztere tisztséget töltve be.

A Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetőségéhez visszatérve, Szász Jenő és Fráter Olivér Magyarország Parlamentje elnökének, Kövér Lászlónak a támogatását élvezik, aki kabinetfőnökével, Veress Lászlóval együtt 2012-ben fáradhatatlanul küzdöttek Nyirő József újratemetéséért, nem véve figyelembe, hogy a gesztus már önmagában a román–magyar kétoldalú kapcsolatok példa nélküli megromlásához vezetett. És úgy tűnik, a kérdéses személyek nem fogták fel, hogy az egész nemzetközi közösség elítéli a gesztusukat. Ez a gesztus annál is inkább érthetetlen, hogy egy olyan valakinek, aki 1998 környékén a magyarországi titkosszolgálatok tevékenységét vezette, mint Kövér László, tudatában kellene lennie az összes ilyen jellegű érzékenységnek. Újabban azt látjuk, hogy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet finanszírozza a Brassó megyei Zsomboron lévő Nyirő József-emlékház felújítását (

http://nski.hu/bojte-csaba-arvai-a-nyiro-lakban-kettos-hazavatas-szekelyzsomboron.html) és, sajnos, nem olyan értelemben, hogy a fasizmus, az antiszemitizmus, vagy a kommunizmus (?! – E-RS) szörnyűségeinek múzeumává változtassák, hanem ellenkezőleg, hogy ezt az ideológiát és a neorevizionizmust dicsőítsék.

Sőt, a fentebbi nevek a Székely Hadosztályról megemlékező két akció szervezőiként is megjelennek, melyek ugyanolyan provokatívak voltak, mint a fasiszta magyar író újratemetésére tett sikertelen kísérlet, mert az idén szeptember események a Romániára támadó bolsevik félkatonai csapatokról emlékeznek meg.

Állításaink még súlyosabb vádaknak tűnnek, ha figyelembe vesszük, hogy a két ország az EU és a NATO tagjai. Ráadásul mindkét országban egy sor törvény és szabályozás ítéli el a kommunizmust, a fasizmust és az idegengyűlöletet. Ezért döntöttünk úgy, hogy közreadjuk a magyar sajtóban az általunk említett eseményről megjelent két cikk fordítását.

A Székely Hadosztálynak szentelt emlékmű leleplezése (a www.szekelyhon.ro-n megjelent cikk fordítása)

„Emlékezőkkel telt meg szombat délelőtt a csíksomlyói kegytemplom szomszédságában levő Fodor-ház udvara, ahol a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület szervezésében rendhagyó istentisztelet keretében felavatták a Székely Hadosztály tiszteletére állított emlékművet.

Az ünnepség székelyzászló-felvonással, a székely és magyar himnuszok eléneklésével kezdődött, a csíkkozmási Tuzson János fúvósegylet, valamint a csíkszentimrei Zöld Fák fúvószenekar közreműködésével. Ezt követően rendhagyó istentiszteletet tartottak, amelynek keretében arra hívták fel a figyelmet a felszólalók, hogy kötelességünk emlékezni elődeinkre és példát venni kitartásukról, hősiességükről, hogy ezt a mindennapjainkban kamatoztatni tudjuk.

„Nem csupán megemlékezni szeretnénk a dicső magyar múltról, bár van mit felidéznünk – és ebben egy jeles példa a Székely Hadosztálynak az ellenálló mozgalma, – hanem szeretnénk kibontani azokat a tartalmakat, amelyeket a múlt hagyatékozott ránk. (…) Szeretnénk ezt a hagyatékot kibontani, a kor szerint értelmezni, kivirágoztatni, gyümölcsöztetni és megvalósítani úgy, ahogy a Jóisten ránk bízta” – mutatott rá Csapai Árpád egyetemi lelkész.

Kincses Kálmán szenterzsébeti református lelkész rámutatott, eljött az idő, hogy beszéljünk a múltról. „Száz év távlatából beszélnünk kell arról, ami népünk legviharosabb idejét idézi, de beszélnünk kell arról is, ami a neves és névtelen székely hősöknek a hagyatéka. És nekünk legfőképpen erről a hagyatékról kell beszéljünk, hogy megértsük, ez a hagyaték ránk nézve kötelesség. Ez a hagyaték nekünk feladatot ad, szolgálatot ad és megtanít a küzdelemre. Azok a székely katonák, akikre ma emlékezünk azért harcoltak, azért merték vállalni a halált is, hogy neked és nekem ma házam, hazám, szülőföldem legyen. Nekünk ma sokszor cudar valóságban kell ugyanúgy küzdeni, áldozatot vállalni, szolgálatot vállalni és itthon maradni.”

Szombatfalvi József székelykeresztúri unitárius lelkész is arra buzdította a jelenlevőket, hogy ma is helyt kell állniuk, miként helyt álltak azok is, akikre emlékezünk. „Tudták, mit kell tenniük, anélkül, hogy parancsba adták volna, noszogatták volna őket. Tudták, mert hazaszerető emberek voltak.”

Petres Kálmán, a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület elnöke házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, 2011-ben született meg a döntés, hogy méltó emléket állítsanak a Székely Hadosztálynak és elkezdtek támogatókat, segítőket keresni. Megköszönte a bizalmat és a támogatást Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának, a Bethlen Gábor Alapnak, Kövér Lászlónak a Magyar Országgyűlés elnökének, Sepsibükszád önkormányzatának, a Millecentenáriumi emlékbizottságnak, Fodor Pálnak és Gergely Istvánnak a felajánlott területet, a közbirtokosságoknak, cégeknek, a Heveder és Role zenekarnak, a mintegy kétezer zarándok adományozónak, az ünnepség társszervezőjének, Csíkszereda önkormányzatának és a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek a segítséget. Mint elmondta: az összefogás eredményeként jött létre a Miholcsa József tervezte és Zavacki Walter által kifaragott Székely Hadosztály emlékmű.

„Fontosnak tartjuk, hogy ezt a méltatlanul elfelejtett, az emlékezetekből szándékosan kitörölt hős alakulatot visszaemeljük a köztudatba. Ezekre a példaképekre, hősökre, az ők megidézésükre, erre a végveszélyben is cselekvőképes hazaszeretetre van ma is szükség. Akkor, amikor a mi szeretett Székelyföldünk fölött sötét gondolatok és ártó kezek húznak új régiót, vagy megyehatárokat, megbontva azt a földrajzi egységet, amelyben évszázadok óta él a mi őshonos népünk, a székely nép, naponta küzdenünk kell azért, hogy utódainknak is helye, élettere legyen az ősi szálláshelyen. Tudással, munkával és a szívekben is megszülető összefogással megalkuvás nélkül kell harcolnunk, hogy a Székely Hadosztály méltó utódaiként írjuk be nevünket Székelyföld, valamint a magyar nemzet történelmébe.”

Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere köszöntőbeszédében példaértékűnek nevezte a hagyományőrző huszárok tettét. „Székelyföld kérdését hiába gondoljuk, hogy megtudjuk oldani úgy, hogy ülünk nyugodtan otthon, nézzük a tévét, hallgatjuk a rádiót és néha-néha elmegyünk egyet szavazni, ha egyáltalán elmegyünk. Ennél sokkal-sokkal többre van szükség. A hétköznapokban, és az ünnepeken is. Ezért példaértékű és előremutató az a szándék, álom, amelyet a csíkszéki hagyományőrző huszárok megfogalmaztak. (…) A nagy dolgok azok, amelyeket mi megálmodunk és meg is csinálunk. Ennél sokkal, sokkal többre van szükség, ilyen típusú szerepvállalásra, ilyen cselekvésre, amit most ezúttal anyagi mivoltában és szellemi kisugárzásában láthatunk – fejtette ki Ráduly. „Abban reménykedek, hogy amikor a zarándokok eljönnek Csíksomlyóra, akkor idejönnek, ránéznek erre az emlékműre, hallanak erről a székely hadosztályról, és rájönnek, hogy nekünk van egy csodálatos történetünk” – tette hozzá. Felszólalása végén úgy fogalmazott, hogy ez a nap nem csak a csíkiaké, hanem az egész Kárpát-medencei magyarságé. Szerinte együvé tartozunk, még akkor is, ha a határok elválasztanak bennünket.

Zsigmond Barna Pál Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának főkonzulja üzenetét Csige Sándor Zoltán vezető konzulja tolmácsolta, melyben az első és második világháborús történéseket elevenítette fel. „Mint láthattuk, az utóbbi száz évben többször is reménytelennek tűnő helyzetben kétségbeesésben tudtak az erdélyi magyarok, a székelyek megmaradni, kiutat találni. Hol hősies véráldozattal, mint 1918-ban, vagy 1944-ben, hol pedig a hétköznapok csendes hősiességében. „De éppen történelmi fordulatok mutatják, hogy a kétféle hősiesség egy tőről fakad, csupán különböző helyzetek különböző hősöket kívánnak. Ma aki szülőföldjén vállal gyermeket, épít magának otthont, aki itt találja meg a boldogulását és aki gyermekeit magyar iskolába adja, az is hős, és hasonló lélekjelenlétről tesz tanúbizonyságot, mint véráldozatot hozó elődeink. A ma itt élők gyakran érezhetik reménytelennek és kilátástalannak a helyzetet, ha elcsüggedés vesz erőt rajtuk, gondoljanak arra, hogy az otthon lenni érzésért mindig is meg kellett küzdeni, áldozatot kellett hozni”.

Az ünnepségen beszédet mondott még Berkecz Gábor, a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium igazgatója megosztotta gondolatait Ambrus Ágnes, a Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki székkapitánya és Benkő Emőke, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke is.

Az ünnepi felszólalások sorát Gergely István, Tiszti beszéde zárta, aki néhány momentumot elevenített fel a Székely Hadosztály, Márton Áron életéről, és ő is kitért az emlékezés fontosságára. „Itt el lesz helyezve egy asztalka, néhány pad és mindenki fogja meg a gyermekének és az unokájának a kezét, sétáljon el, jöjjön ide, üljön le és emlékezzenek. Emlékeztesse a gyermekét, az unokáját, de önmagát is” – fejtette ki. (A cikkben közölt fordítás kihagyta a következő mondatot: „Mint mondta, emlékezni annyit jelent, mint emészteni, felszívni és új erőre kapni.” és az utána következő idézetet és Gergely Istvánnak tulajdonította – E-RS)

„Legyen ez szent hely számunkra, ne csak a kegyetlenségekre emlékeztessen, hanem ez felhívás a szeretetre, békére, egymás megbecsülésére” – ezekkel a szavakkal áldotta meg a leleplezett szobrot Göthér Gergely, csíksomlyói plébános az istentisztelet végén, amelyet megkoszorúztak a jelen levő tisztségviselők és egyesületek képviselői.”

A „Kapitány” dicsérete

A második esemény nem másról emlékezik meg, mint magáról e Székely Hadosztály parancsnokáról. A szeptember 23-i eseményt szeptember 19-én harangozza be elektronikus kiadásában a Reggeli Újság napilap, majd aztán be is mutatja a 2016. szeptember 26-i számában.

„A magyar történelemnek vannak olyan jelentős személyiségei, akik példát mutattak hősiességből és hazaszeretetből és akikről a mai emberek, sajnálatos módon, túl keveset tudnak. Ilyen hős volt Kratochvil Károly székely tiszt is, akinek az emlékére (halála 70. évfordulóján), pénteken, 2016. szeptember 23-án emlékkonferenciát tartottak Nagyváradon a Királyhágó-melléki Református Egyházközség, a magyarországi Honvédelmi Minisztérium Katonatörténeti Intézete és Múzeuma és a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet közreműködésével. Az eseményre a Református Egyházközség új székházában került sor.

Forró László pap házigazdaként üdvözölte a jelenlévőket, kifejezve örömét, hogy sikerült Nagyváradon megrendezni ezt a konferenciát. Ezt követően Csűry István püspök szólalt fel és elmondta, hogy ebben az irányt vesztett világban sokan szállnak szembe, sokan vannak azok ellen, akik cselekedni akarnak, a közösség javára akarnak építkezni, de ahogy az a Bibliában is szerepel, ha Isten velünk van, ki van ellenünk? Egy ilyen bátor és határozott magyar volt Kratochvil Károly is, akinek a hősiessége és hazafisága példa lehet minden magyar számára, aki a hazájáért és a hitéért harcol. Szász Jenő, a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke kihangsúlyozta, hogy mennyire fontos életben tartani a székely és magyar hősök emlékét. Balla Tibor alezredes, magyarországi katonai történész megjegyezte: „hazánkat védő hős katonáink emlékének illő tisztelete kötelező a nemzet fennmaradásához és a múltbéli kincsek megőrzéséhez”.

Ionel Grigorescu

historia.ro, 2016. október 23.

Cum sunt comemoraţi în România cei pe care istoria noastră îl prezintă drept criminali – divizia secuiască, Kratochvil Karoly şi Nyiro Jozsef



Hétfőn hozza nyilvánosságra a Greenpeace az EU és az USA közötti szabadkereskedelmi egyezményről zajló tárgyalásokon készült dokumentumokat. A Süddeutsche Zeitung című német hetilap szerint az iratokból kiderül, hogy sok kérdésben jelentősen eltérnek az álláspontok, és az amerikaiak komoly nyomást gyakorolnak az európaiakra.


Az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi egyezményről (TTIP) zajló tárgyalásokon készült dokumentumokat hoz nyilvánosságra hétfőn a Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet – jelentette a Süddeutsche Zeitung (SZ) című német lap és két regionális közszolgálati műsorszolgáltató társaság, az NDR és a WDR közös tényfeltáró munkacsoportja. A Greenpeace 240 oldalnyi feljegyzést akar nyilvánosságra hozni. A dokumentumokat megmutatták a munkacsoportnak, amely meggyőződött eredetiségükről.

Az amerikaiak nagy nyomást gyakorolnak az európai félre

Az SZ, az NDR és a WDR beszámolója szerint az iratok azt mutatják, hogy sok kérdésben jelentősen eltérnek az álláspontok, és az amerikaiak komoly nyomást gyakorolnak az európai félre. Leginkább azzal fenyegetnek, hogy megakadályozzák az európai autóiparnak nyújtandó exportkönnyítéseket, ha az EU nem vesz át több amerikai mezőgazdasági terméket. A washingtoni vezetés ezzel a törekvéssel támadja a több mint 500 millió uniós állampolgárt a génmódosított élelmiszerektől védő közösségi fogyasztóvédelmi szabályokat, hiszen a megelőzésnek az EU-ban alkalmazott alapelvét a kockázatra épülő amerikai alapelvvel váltaná fel.

Ez azt jelenti, hogy míg a jelenlegi uniós szabályok szerint csak olyan élelmiszert lehet forgalomba hozni, amely bizonyítottan nem káros a fogyasztókra és a környezetre, az Egyesült Államokban alkalmazott gyakorlat átültetése révén akár génmanipulált növényeket is lehetne termeszteni és génmanipulált élelmiszereket is lehetne forgalmazni az EU-ban, amíg nem bizonyosodik be, hogy ártalmasak az egészségre vagy a környezetre.

Sérülhet a nemzeti szuverenitás?

Az EU részéről a tárgyalásokat folytató Európai Bizottság szakembereire a széles körben bírált vitarendezési mechanizmus, az úgynevezett ISDS (Investor-State Disputes Settlement) ügyében is nagy nyomás nehezedik. Az amerikai fél ragaszkodik ehhez a választott bíráskodási megoldáshoz, amely a kritikák szerint csorbítaná a nemzeti szuverenitást, mert az állami igazságszolgáltatás helyett egy átláthatatlanul, demokratikus felügyelet nélkül működő „magán-döntőbíróságra” bízná a viták rendezését.

A Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség (Transatlantic Trade and Investment Partnership, TTIP) nevű egyezményről 2013-ban kezdődtek a tárgyalások. Eddig 13 tárgyalási fordulót tartottak, rendre zárt ajtók mögött. A Greenpeace által szerzett iratanyag az első olyan hiteles dokumentumgyűjtemény, amely betekintést enged a nyilvánosságnak a tárgyalások menetébe.

A tárgyalás célja a kereskedelem előtt álló akadályok lebontása, hogy könnyebbé váljon az áruk és szolgáltatások áramlása az EU és az Egyesült Államok között. A tervezett megállapodás az eleve viszonylag alacsony vámkorlátok lebontása mellett arról szól, hogy összehangolják az áruk és szolgáltatások előállítására, illetve forgalmazására vonatkozó európai és amerikai előírásokat.

Európa egy része aggódik

A tárgyalások egyelőre nem hoztak áttörést, aminek fő oka az, hogy az európai politikai közvélemény egy része aggodalommal tekint a szerződésre, attól tart, hogy megnyitja majd az utat az amerikai nagyvállalatok – környezet-, illetve fogyasztóvédelmi szempontokon átgázoló – érdekeinek európai érvényesítése előtt. A felek ugyanakkor szeretnének még az idén, Barack Obama amerikai elnök mandátumának lejárta előtt megállapodásra jutni, szakértők szerint azonban erre kevés az esély.

MTI



A Turulmadár Ifjúsági Iroda, több hónapos tervezés után, indítja útjára önkéntes platformját www.platz.ro név alatt. A platform célkitűzése, önkéntesek és projektek közötti kapcsolat megteremtése, szervezetek és személyek segítése, hogy megtalálják a számukra legmegfelelőbb önkéntest vagy projektet.

Bővebben: Platform az önkéntességért



A korábban jelzett 300 hektár kétszeresén, csaknem 600 hektáron lángol a hortobágyi puszta, a tűzoltók nagy erőkkel küzdenek a lángok megfékezésén - tájékoztatta a hajdú-bihari katasztrófavédelmi igazgatóság megbízott szóvivője szerda este az MTI-t.

Bővebben: Egyre nagyobb terület lángol a Hortobágyon



A magyar okostelefon-tulajdonosok közel 80 százaléka szerint okostelefonjuk változtatta meg leginkább az életüket az elmúlt évtizedek technológiai találmányai közül - derült ki egy friss kutatásból, amelynek eredményét szerdán ismertették az MTI-vel.

Bővebben: Az okostelefon befurakodott az életünkbe

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog