- Részletek
- Kategória: Publicisztika
- Publikálva: 2021. november 24.
Szerző: Kis Norbert
Az ember „meztelen” ösztönlénnyé kezd válni, Freud szerint a szexualitás, Nietzsche szerint a hatalom akarása motiválja. A tudomány dehumanizál, naturalizál, demisztifikálja az embert és az életet. A tudomány a mindenség elméletét keresi, de nem találja.
Isten viszont gyakran ott van a tudományos elméletek végpontján Darwin-tól S. Hawking-ig, van, aki „matematikusként”, van, aki biologoszként írja le Istent. A deizmusban Isten a világegyetemet uraló természeti, matematikai, sőt morális (F. S. Collins) törvények forrása, azokkal egylényegű.
"Albert Einstein bonmot-ja szerint „A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak”. A tudomány hol sánta, hol biceg, hol pedig felismeri korlátait és Istenhez fordul. Az igazságban nem a kettőséget (veritas duplex), hanem az egységet kell keresni. Hogyan viszonyul a vallási igazságokhoz az emberi genom, az univerzum térképe, az entrópia tétele, a részecskefizika, a fekete lyukak fizikája? A vallásnak válasza van az élet eredetére és céljára, a tudomány továbbra sem képes az élet eredetének biológiai reprodukciójára, az életet csupán az anyag egy sajátosságának, szerkezetének következményeként látja. A vallás évszázados vallásháborúkért felel, a tudomány pedig bűnössé vált a világháborúk tömegpusztítása, a túlnépesedés, a természetet pusztító tömegtermelés és a biotechnológiai kockázatok miatt.
Mára a tudomány és a vallás közötti harc évszázados tragikumát mindkét „tábor” felismeri. A tudomány azt, hogy a megismerés korlátokba ütközik, nem tud az emberi lelket és bizonytalanságot megnyugtató válaszokat adni a nagy „létkérdésekre”. Az elmúlt kétszáz év tanulsága, hogy amint a szekularizált szabadságeszmény vagy a politikai ideológiák nem tudtak, úgy a tudomány sem tud önmagában közösségmegtartó erővé válni. A vallási hagyomány mint közösségépítő erő és közösségi őskép tartósan nem helyettesíthető. A transzcendens isteni igazságok, akár panteisztikus, akár univerzális filozófiával ötvözve az ember számára a közösség, a közös hit menedékét adják az egyéni szabadság magányában, a társadalom közönyében és a természet vadságával szemben. A tudomány felismeri, hogy az istenhit nem zárja ki az ésszel való megismerésre törekvését, sőt a tudományhoz hasonlóan ennek korlátait állítja. A világ ember által megismerhetetlen része hittel és egy az embernél nagyobb isteni erővel „megteremthető”. Az egyéni és közösségi spiritualitás és ezek rituáléja evolúciós kódok, az élhető világot teremtő emberi erő megnyilvánulása.
Másik oldalról a vallás felismeri a hit mellett a tudás hatalmát és az értelem igazságkeresésének fontosságát. XII. Pius pápa az 1950-es években az evolúciót az emberi fejlődés magyarázatául adott, igazolható tudományos megközelítésnek nevezte, és ezt II. János Pál pápa 1996-ban megismételte. 2011-ben XVI. Benedek azt mondta, hogy az emberek és a világ eredetét és fejlődését magyarázó tudományos elméletek nem állnak ellentétben a vallással, viszont számos kérdést válasz nélkül hagynak. 2014-ben a Szentszék által fenntartott Pápai Tudományos Akadémia ülésén Ferenc pápa elismerte a világ keletkezésére adott tudományos magyarázatokat azzal, hogy azok nem zárják ki Istennek a teremtésben játszott szerepét.
Az evolúcióelméleten alapuló tudományos felfogás és a keresztény vallás közötti különbségek egyre kevésbé tűnnek az értelem és az irracionális hit antinómiájának: mindkettő egyenrangúan hit vagy hipotézis (a tudomány nyelvén). Az evolúcióelmélet is végső soron hiten alapul, mivel nincs magyarázata sem a biológiai élet kezdetére, sem a biológiai komplexitás céljára."