Kudelász Gyöngyi és Demeter Elemér a sepsiszentgyörgyi Szimplában tartott könyvbemutatón. Fotó: Albert Levente

Demeter Elemér, a közismert kézdivásárhelyi dalszövegíró-énekes tavaly töltötte be ötvenedik életévét. Ezzel nemcsak az életkorának előtagja változott meg, hanem zenei karrierje is vízválasztóhoz érkezett. Dalszövegírásról, új zenekaráról és az előző esztendőben megjelent könyvéről mesélt lapunknak.

– Hogyan alakult zenei, szövegírói pályafutásod az iskolai zenekartól a D. E. Újratervezés együttesig?
– Ez az időszak harmicöt-harminchat évet jelent számomra. Zenei karrierem középiskolás koromban, a mostani Nagy Mózes Elméleti Líceumban kezdődött: nagy álmom vált valóra, amikor bevettek a Krypton nevű sulizenekarba, ahol jó dalszövegek híján magam láttam hozzá szövegíráshoz. Szerelem volt első hallásra. Amikor nyolcadikos koromban meghallottam az elektromos gitár hangját, eldöntöttem, nekem is ilyen kell, mindenáron. Édesapám meg is vásárolt számomra egy tizenkét húros gitárt, így lettem tagja a Krypton zenekarnak 1982-ben. Hallás szerint tanultuk a dalokat, elmentünk az Illés-koncerte, valaki a szöveget jegyezte le, más az akkordokat nézte a gitáros kezén és hét végén, a gólyabálban már muzsikáltuk is az örökzöld Illés-dalokat. Ez volt talán a legszebb időszak az életemből. A zene jelentett számomra mindent. Akkor már jártunk a Bumeráng próbáira, ők zömében saját számokat játszottak, s ez lett számunkra is a nagy kihívás, hogy írjunk és játsszunk saját számokat. Gáspáry István távozása után bekerültem a helyére a Bumeráng együttesbe, ami akkor nagy megtiszteltetést jelentett. Hamarosan Lőrincz Imre is tagja lett a Bumerángnak, így lettünk mi az együttes szerzőpárosa. Két lemezünk jelent meg, a Háromszéki rock and roll és A biztonság relativitása, ezek a zeneszámok ma is eléggé ismertek Kézdivásárhelyen, akárcsak a kezdeti Bumeráng Játszom a dalt című száma. Termékeny, alkotói korszak volt az együttes életében.
– Mégis véget ért.
– Ahhoz, hogy saját felszerelést tudjunk vásárolni, megkeressük rá a szükséges pénzt, esküvőkbe jártunk zenélni, és ebbe a haknizásba annyira belementünk, hogy végül is a Bumeráng feloszlását is ez okozta. A sok éjszakázást, az otthonról való kimaradást már a család sem nézte jó szemmel. Számomra a Bumeráng-korszak 2002-ben zárult le, amikor a vámhivatal munkatársaként letartóztattak. Makkai Öcsi került a helyembe. Tizenhat hónapot ültem egy magánzárkában, ahol az első gondolatom az volt, hogy összeomlik a világ, ezt a szégyent nem lehet elviselni. Aztán arra gondoltam, míg odakinn az emberek hajtják a mókuskereket, nekem behozzák az ebédet, nem jönnek a számlák, és végre magammal is foglalkozhatom. A fogdában kaptam papírt és írószert, a dallamokat, amelyek a későbbi Éli zenekar lemezanyagát képezték, hangszer híján fejben ötöltem ki. Hazatérésem után megalakítottam az Éli zenekart. Egy lemezünk jelent meg 2006-ban, zömében a fogdában és frissen született dalokkal. Szilveszterkor múlt egy éve annak, hogy megtettem egy döntő lépést és abbahagytam a haknizást, ez egyfajta fuserálás volt, egyszerre 8–10 órát is zenéltem, és nem tudtam százszázalékosan teljesíteni. Az esküvős műfajt közel harminc évig űztem. Eldöntöttem, kiszállok. Számomra is hihetetlen, de megtettem, most végre azzal foglalkozom, amit szeretek. Ismét alapítottam egy zenekart, amelynek a neve: D. E. Újratervezés, a vokalistája Kudelász Gyöngyi. Tavaly októberben a Borudvarban mutatkoztunk be. Ennek a bandának is volt egy elődje, a Demeter Elemér Projekt, amely kiegészült egy billentyűssel és egy dobossal, ezért kapta az Újratervezés nevet. Az én dalszövegeimet zenésítjük meg.
– Tavaly nagysikerű koncerten ünnepelted ötvenedik születésnapodat.
– A jubileumi koncertet a Vigadóban tartottuk, meghívtam azokat a zenekarokat is, akikkel együtt játszottam, ott volt a Bumeráng, az Éli zenekar és a Projekt. Ekkor gondoltam arra, jó lenne a dalszövegeimet is megjelentetni egy kötetben. A nyolcvanas évektől írok dalszövegeket, és összegyűlt nagyjából százötven, amelyből 100–120 olvasható ebben.
– Azt a tavalyi Őszi sokadalom alkalmával mutattad be.
– Igen, a címe: Háromszéki rock ’n’ roll. Háromszéki, mert itt élek, itt születtem, tehát ez teljesen helyi termék. Több ciklusba foglaltam a dalokat, a Bumeráng-érában születetteket a börtönben írt dalok követik, aztán a fordítások, majd pedig az új dalokkal zárul. Ez a legvaskosabb. A dalszöveg egy külön műfaj, hasonlít a versíráshoz, de azt hiszem, sokkal közvetlenebb hatása van az emberekre. Manapság nem menő olyan dalszöveget írni, amire oda kell figyelni, de én igyekszem ilyent kiadni a kezemből. Eddig szülővárosomban és Sepsiszentgyörgyön tartottam könyvbemutatót, a következő Baróton lesz.
– Közelebbi terveid?
– Egy Pink Floyd magyarul című projekten dolgozunk. Kizárólag csak ezen együttes számait fogjuk előadni, vetítéssel, fényekkel. A Vigadó színháztermére gondoltunk.
– Ha újrakezdhetnéd, mit tennél másként?
– Talán kihagynám a haknizást, de a többit ugyanúgy csinálnám. Három felnőtt lány boldog édesapja vagyok. Sikeres kosárlabdázó is van közöttük, zenekarban is játszott, nagyon jól gitározik. Elmondhatom, hogy most már a zene nincs első helyen az életemben, fél éve egy tíznapos meditációs tanfolyamon vettem részt, a meditáció ma már kitölti az életemet, első helyre került. Egy adott kor után már befelé kell fordulni, választ kell keresni arra a kérdésre, hogy mi az élet értelme, mit keresünk itt.

Iochom István

 

Háromszék