Nyomtatás

Folytatása a 2018. január 29-ei megjelenésnek.

A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (2)

A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (1)

A közrendről ennél kevesebbet tudunk. Jogilag szabadok voltak, katonáskodtak és a falu népét adták, hiszen voltak olyan falvak is, ahol nem volt lófőség. Az ő kilétükre nézve érdekes lehet Kristó Gyula megállapítása, aki a székelyek eredetéről szólva azt állítja, hogy "a székelyek kis csoportja, aminek következtében őket egyáltalán székelyeknek hívták, eredendően török nyelvű volt, de korán elmagyarosodott, s bár e kis közösség tagjai sok nemzedéken át őriztek olyan elemeket, amelyek a magyaroktól való hajdani különállásuk bizonyságai, de nem csupán nyelvükben, hanem etnikumukban is mindinkább magyarrá váltak.

A 14. században a székelyek nevet viselő népesség nagyobbik - talán túlnyomó - része már mindenféle értelmezés szerint magyar."[66] Kristó szerint ugyanis bizonyosra vehető, hogy a székelyek közé már a 11. századra nagy számú magyar állt, minthogy a székelyek szabadsága vonzerő lehetett a magyarság bizonyos elemei számára.[67]

Abban az esetben, hogyha a korábbiakban vázolt feltevések igazak, elképzelhető, hogy az úgynevezett köznépet éppen a csatlakozott magyarság adta, és a törökös eredetet és felépítést őrző székelyek alkották az így létrejött székely társadalom első rendjét. Ezt a rendet hosszú ideig egyként is kezelték, különösen a székely társadalmon belül.[68] Mátyás király katonai célú rendezése azonban egy olyan folyamatot indított el, melynek eredményeképpen egyre gyakrabban kezelték külön a primorokat és a többi lófőt. A 16. század első felében már úgy fogalmaztak, hogy "A három rendű székelyek örökségeiket valamennyien igazi nemesekként bírják. Sem az elsőnek vagy hatalmasabbnak, sem pedig a lófőknek nincs hatalmuk a község felett, csupán az öröklődő tisztségekben, melyek évenként, huszonnégy ágból hat nemükre szállnak...". A változás abban is látható, hogy míg korábban az ág népe és a köznép külön állított ki csapatokat a hadra kelések alkalmával, a 15. század végétől az ág népe a hadban is külön vett részt, és ekkor már a köznép sem lóval, hanem csupán gyalogosan köteleztetett részt vállalni a hadi terhekből.

A 16. századtól beszélhetünk tehát egyértelműen a székelység három rendjéről, és a rendek pontosan körülírt helyzetéről. Mátyás rendezése, legalábbis a hadviselés tekintetében, azt is kimondta, hogy a három kategória között az átjárás úgy volt lehetséges, ha az illető székely a felsőbb kategóriába jutáshoz szükséges anyagi erejét - megfelelő számú nyílföldet - a székelységnek uralkodó által kinevezett vezetője, a székely ispán előtt igazolta. Mivel pedig a katonáskodás volt a székely társadalom életének középpontja, szervező ereje[69] valamint kiváltságainak alapja, természetes, hogy ez a felosztás előbb-utóbb átvétetett a köztudatba, a mindennapi életbe is. Ezt a változást természetesen az is elősegítette, hogy a főtiszti lófőségek birtokosai, mint hadjáratok alkalmával a székelység kapitányai, újra és újra részesülhettek a Székelyföldön kívüli birtokadományokban, ami vagyonukat jelentős mértékben gyarapította. A 15. századtól kezdve az egyenlőségére rendkívül büszke többi lófő éppen ezért védte a köznépnél is hevesebben a kiemelkedő primorokkal szemben jogait. A katonáskodás mutatkozott meg közösségi szervezőerőként abban is, ahogyan a falvak letelepültek, hiszen maga a letelepedés is katonai rendben történt, tízesekben és százasokban, azaz katonai kontingensek szerint. Így érthető, hogy ez a katonai szerveződés lett az alapja annak a szoros közösségi tudatnak is, ami a székely faluközösségen belül kimutatható.

Balogh Judit: A székely nemesség kialakulásának folyamata a 17. század első felében (részlet)

Folytatjuk

Forrás: mek.oszk.hu/

 

Jegyzet

66. KRISTÓ GY. 1996. 156. 

67. Uo. 138. 

68. Az oklevelekben is úgy látszik, hogy jelentős különbséget az első rend és a közrend vagy communitas között tesznek. Ellentét azonban határozottan, legalábbis az okleveles források alapján, csak 1466-ban mutatkozik.

69. A katonáskodás szervező ereje kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy legalább ilyen jelentős szervező erő maga a székely faluközösség, amely életmódját tekintve jellegzetesen paraszti társadalommá válik. 

70. Egyes értelmezések szerint, mivel a korábbi társadalmi struktúra radikálisan ekkor változik meg, a székelység körében a középkor vége 1562. BODOR GY. 1983. 281.