- Részletek
- Kategória: Vélemények, jegyzetek
- Publikálva: 2018. július 30.
Minden kétséget kizáróan ebben az esztendőben is Orbán Viktor felszólalása jelentette a Tusványosi Szabadegyetem és Diáktábor legfontosabb eseményét.
E megállapítás igazsága pedig nemcsak az általa betöltött tisztség súlyából fakad, hanem mondandójának tartalmából és üzenetéből is. Hiszen szokásához híven felvázolta az ország, a térség, illetve Európa jelenlegi helyzetét, és megoldásokat javasolt a földrész egyre jobban terebélyesedő gondjainak megoldására. De nem feledkezett meg az általa vezetett kormány legfontosabb célkitűzéseinek a felsorolásától, valamint az elérésükhöz vezető út kijelölésétől sem! És mindezt felelősségteljesen, közérthetően, humorral fűszerezve, lenyűgöző közvetlenséggel, miniszterelnökhöz méltó módon tette.
Amint a Tusnádra sereglő magyarok tekintetéből, el-elkapott hangfoszlányaiból és viselkedéséből egyöntetűen kiderült, szükség van ezekre a pozitív töltetett hordozó beszédekre. És nemcsak a jelenlévőknek, a televízió képernyője előtt azt követőknek vagy róla a sajtóból értesülőknek, hanem a nemzet egészének is. A benne megfogalmazottak alapján ugyanis számot vethetünk a múlttal, és levonhatjuk a biztonságos jövőnk megteremtéséhez szükséges következtetéseket. Kitágíthatjuk a látókörünket, összefüggésekben szemlélhetjük a szűkebb és tágabb környezetünk eseményeit. Rádöbbenhetünk, hogy érdemes nagyot és merészet álmodni, hogy a jól végzett munka és kitartás megérleli a maga gyümölcseit. Megerősíthetjük a helytálláshoz szükséges önérzetünket és önbizalmunkat.
„Úgy látom a történelmi helyzetet, hogy véget ért a száz év magyar magány korszaka. Újra erősek vagyunk, elszántak vagyunk, bátrak vagyunk, van erőnk, van pénzünk, vannak erőforrásaink, és az elmúlt években bebizonyítottuk a szomszédjainknak, hogy aki a magyarokkal együttműködik, az jól jár. Itt a pillanat, hogy újra fölépítsük Kárpát-medencét” – jelentette ki a nemzet miniszterelnöke. Higgyünk a szavai igazában, és sorakozzunk fel mögéje, hogy valóra válthassuk közös vágyainkat.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó